Az öngondoskodás iránti igény azonban érezhetően növekszik, s egyre többen érdeklődnek a nyugdíjas évekre szóló ezen megtakarítási formák iránt is, bár a létszám visszaesésének mértéke az idei első negyedévben alighanem még megmarad – nyilatkozta a Népszabadságnak Lehoczky László, a Stabilitás Pénztárszövetség elnökségi tagja, valamint az MKB Nyugdíjpénztár ügyvezetője. Ez annyit tesz, hogy az elmúlt évben mintegy 20 ezer fővel csökkent a tagok száma, ami 1-2 százalék közötti lemorzsolódást jelent. Tavaly év végén az állomány így 1,298 millió volt.

A csökkenés leginkább három körülményre vezethető vissza. A tagok vagy nyugdíjba mentek – de akadtak olyanok is, akik ugyan nem érték el a nyugdíjkorhatárt –, vagy romló anyagi helyzetük miatt egyenlegük felvételére, tagságuk megszüntetésére kényszerültek.

Jellemző fejlemény az is, hogy a dolgozók a cafeteria-rendszerben lévő lehetséges juttatások közül inkább az azonnal elkölthető juttatási formákat választották a jövőről való gondoskodás helyett. A munkáltatóktól érkező pénzek csökkenéséhez vezetett az is, hogy az elmúlt év elejétől a munkáltatói hozzájárulások után már 25 százalékos szja-t kellett fizetni. Ez pedig a vállalatok kedvét is elvette: ezen az ágon 2009-ben még 57 milliárd forint érkezett a rendszerbe, tavaly viszont már csak 46 milliárd forintot utaltak a tagok számlájára. Részben ennek is következménye, hogy az egy főre jutó átlagos éves befizetés nagysága 73 ezer forintról 64 ezer forintra süllyedt.

Kedvező tendencia ugyanakkor, hogy a gazdasági válság miatt a pénztárak körül keletkezett riadalom ma már elülni látszik. Különösen 2008-ban volt jelentős mértékű a hozamok és a vagyon felvétele, miután a pénzügyi piacok visszaesése miatt sokan féltették félretett pénzeiket. Az így kivett források volumene a válság kitörése utáni teljes évben, azaz 2009-ben elérte a 94 milliárd forintot, tavaly azonban ez már „csupán” 50 milliárdra rúgott – jegyezte meg Lehoczky László.

Ennek, valamint a tavaly elért jó hozamoknak köszönhető, hogy a csökkenő taglétszám ellenére már szinte teljesen ledolgozták a válság okozta veszteségeket, s a szervezethez tartozó pénztárak vagyona számottevően növekedett. 2008-ban például a teljes vagyon 698 milliárd forintra olvadt, de 2010 végén ez már elérte a 862milliárdot.

Lehoczky László megjegyezte, hogy idén a legfontosabb feladatnak a nyugdíjas évekre szóló öngondoskodás tudatosításának erősítését tekintik. Ehhez ugyanakkor a pénztárak ezt erősítő kampánya mellett a munkaerőpiac konszolidációjára is szükség van. A válságban ugyanis többen azért léptek ki a pénztárakból, mert a leépítések miatt sokukat nyugdíjazták, vagy egyszerűen munkájuk elvesztése miatt nehéz anyagi helyzetbe kerülve egyenlegüket felvették, így természetesen tagságuk is megszűnt.

Új tagok belépésére és a taglétszám gyarapodására akkor lehet majd számítani, ha élénkül a munkaerőpiac és az embereknek lesz miből félretenni. A nagyobb jövedelműek esetében az új egykulcsos adórendszernek köszönhetően fellépő esetleges adómegtakarítás a remények szerint sokakat ösztönöz ugyancsak befizetésre, öngondoskodásra.

Az mindenesetre már pozitív fejlemény – mondta Lehoczky László, hogy az utóbbi években gyarapodott a belépők száma, igaz, ez még nem volt elég ahhoz, hogy a rendszert elhagyók állományát ellensúlyozza. Az is látszik már, hogy „előremegyünk, de van még mit fejlődni, a belépési ütemet kell növelni” – tette hozzá.

Fontos körülmény – mondta –, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások közül az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés az egyik legalacsonyabb költségű megtakarítás. Lényeges előny, hogy az egyéni befizetéseket az állam 20 százalékos adókedvezménnyel ösztönzi és az aktív években is segítség lehet esetleges szorult helyzetekben, hozamfelvétel, tagi kölcsön és tagi fedezet igénybevételével.

A pénztáraknál az már a fejlesztés irányába hat, hogy bár a jogszabály az önkéntes rendszerben nem ír elő választható befektetői portfóliót, ez ma már szinte mindenhol megtalálható. Így a kötelező magánnyugdíjpénztáraknál alkalmazott rendszerhez hasonlóan az ügyfél eldöntheti, milyen kockázati szint mellett szeretné befektetni megtakarításait.

Hogy lehet-e számítani a piacon a pénztárak konszolidációjának élénkülésére, Lehoczky úgy válaszolt: ez nem újdonság. Elég csak arra gondolni, hogy mintegy bő tíz éve az intézmények indulásakor több mint 100 önkéntes nyugdíjpénztár volt a piacon, ma számuk 60 körül mozog.

KIT, MI ÉRDEKEL?

Általánosságban elmondható, hogy azok a pénztártagok, akik egyénileg is befizetnek a számlájukra, jobban érdeklődnek a pénztár teljesítménye, valamint a lehetséges kedvezmények iránt, mint azok a társaik, akik után csak a munkáltatójuk utal.

A tagok és a leendő tagok egyébként leginkább a befizetett összeg után járó 20 százalékos, de évente legfeljebb 100 ezer forintos adókedvezményekkel vannak tisztában.