Az EHEC először a nyolcvanas években okozott fertőzést a kellően át nem sütött marhahús fogyasztása miatt az Egyesült Államokban. Ugyancsak a nyolcvanas években, de már Németországban e baktériummal fertőzött tej, illetve tejtermékek okoztak gyerekek körében megbetegedéseket – nyilatkozta lapunknak Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének igazgatóhelyettese. A baktérium elleni védekezés is közismert: tíz percen keresztül legalább hetven fokon kell az élelmiszert kezelni. Ennyi elég a kórokozó elpusztításához.

A szakember nem tart világméretű járványtól, egyelőre itthon sincs szükség annál nagyobb óvatosságra, mint amit a német lakosságnak javasolnak az ottani hatóságok. A berlini Robert Koch Intézet egyébként évek óta közzéteszi az E. colival kapcsolatos fertőzéseket. Az elmúlt időszakban évente mintegy ezer megbetegedést okozott ez a baktériumtípus Németországban, az érintettek közül átlagosan hatvan esetben olyan súlyos volt a fertőzés, hogy művesekezelésre került sor. Az idei eset annyiban rendkívüli, hogy az év első öt hónapjában több súlyos mellékhatással járó fertőzöttet találtak – nyolcvanan szorultak művesekezelésre, négyen meghaltak –, mint tavaly egész évben. Járványtani szempontból azért érdemel kiemelt figyelmet ez a fertőzés, mert rövid idő alatt, kis területen sok embert betegített meg.

Az idei helyzet másik sajátossága, hogy a kórokozók a kellően meg nem tisztított zöldségek és saláták elfogyasztásával kerültek a szervezetbe. Balázs Péter szerint könnyen elképzelhető, hogy ezeket a növényeket hígított marhatrágyával locsolták le. A fertőzést okozó baktériumok ugyanis döntően a növényevő állatok bélrendszerében tenyésznek.

Arra a kérdésre, hogy miként kerülhetett marhatrágyával kezelt saláta a német áruházak polcaira, Balázs Péter szerint erre nem az orvostudománynak kell választ adni. Az E. coli bakté riumfajta alapesetben persze nagy tömegben van jelen az egészséges emberi emésztőrendszerben is.

Felvetődött, hogy miért nem tudták időben és egyértelműen beazonosítani a német intézetek a fertőzések forrását? Ezt Balázs Péter sem érti, mert az E. coli egyértelműen azonosítható. A szakember szerint a legújabb elemzések azt mutatják, hogy nemmutálódott a kórokozó (az EHEC típusú colibacilus), nincs szó új baktériumtípusról. Balázs Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a fertőzöttek ese tében az antibiotikumok alkalmazása az eredeti szándékokkal ellentétesen hat, a hatóanyagok ugyanis fokozott toxintermelésre késztetik a kórokozót. A szakirodalom szerint a fertőzés a széklettel való érintkezés útján emberről emberre is terjedhet. Fontos tudni, hogy az EHEC-baktériummal fertőzött felnőtt körülbelül egy hétig üríti a kórokozót, gyermekekben ez az időszak azonban akár ennél hosszabb is lehet.

A legtöbb beteg tíz napon belül meggyógyul, de kisgyerekek és idősek körében a fertőzés életveszélyes állapothoz, úgynevezett hemolitikus urémiához vezethet. Ez akut veseelégtelenséggel, a vörösvértestek szétesése miatti vérszegénységgel és a trombocitaszám csökkenésével jár. Gyermekek esetén a betegség jól gyógyul, a halálozás öt százalék alatt van. Idősebb korban kezelés nélkül a betegek negyven százalékát elveszíthetik, és nyolcvan százalékban idült vesebetegség alakulhat ki, szerencsére a mielőbbi kezeléssel a veseelégtelenség rendezhető.

Lánc-lánc, zöldséglánc

Minél hosszabb az élelmiszerlánc (földrajzi értelemben és/vagy a cégek számában mérve), annál nagyobbak az élelmiszer-biztonsági kockázatok. A kulcs a központi beszerzés: a nagy áruházláncok beszerzőcégei veszik meg az uborkát (paradicsomot, kávét, csokoládét...) nagy tételben a hálózathoz tartozó összes üzlet számára, onnan, ahol az adott pillanatban éppen a legolcsóbb. Azaz sokszor csupán néhány eurócentnyi árkülönbség miatt utazik a termék mondjuk Spanyolországból (Marokkóból, Dél-Amerikából) Németországba, ahelyett, hogy a hamburgi közért mondjuk az északnémet vagy a holland termelők áruját értékesítené. Ez a rendszer nemcsak a kórokozók gyors terjedését segíti elő, de a vegyszerhasználatot is növeli. A megoldás egy olyan beszerzési szabályozás lehetne, amely a polcra kerülő termék „ökológiai lábnyomát” is szempontnak tekinti – így a piac szabadságát megtartva lehetne elejét venni az értelmetlen ide-oda szállítgatásnak. (H. M.)