A Bajnai-kormány is IMF-hitelből vett volna olajpapírt
Akkor két megoldás tűnt kivitelezhetőnek, ám végül politikai támogatás, illetve a finanszírozási terhek miatt nem jött létre a megállapodás.
Az Index.hu által vázolt megoldási módban a Szurgutnyeftyegaz mint eladó és a magyar kormány mint vevő kapott volna szerepet. A tárgyalások végső szakaszában kialakult álláspontok nem estek távol egymástól: az orosz cég 1,57 milliárd eurót, a magyarok 1,52 milliárd eurót tartottak elfogadható árnak a Mol-csomagért. Ám az üzlet végül nem jött össze, mivel ahhoz szükség lett volna a költségvetési törvény módosítására. Információink szerint e finanszírozási konstrukcióban a Bajnai-kormánynál is képbe került a Nemzetközi Valutaalap (IMF) le nem hívott hitele. A kormányzati szándék azonban ütközött az IMF elképzeléseivel: úgy tudjuk, akkor elég határozott visszautasítást kapott a magyar kormány a nemzetközi pénzügyi szervezettől.
Fontoshangsúlyozni,hogyamagyar állam és az IMF közötti megállapodás alapján nem lenne technikai akadálya a hitel felhasználásának az állami tulajdon növelésére. Ám a kormány és a valutaalap viszonya akkoriban más volt. A hitelprogram még ketyegett, a hitelrészek lehívásához negyedévente elfogadható riportokat kellett előállítani. Lehívás a Bajnai-időszakban ugyan már nem történt, de kiszámíthatatlan volt, hogy a gazdasági folyamatok mikor teszik szükségessé a hozzáférést a hitelkerethez. Ezért az akkori kormánynak érdemes volt figyelembe vennie a valutaalap jelzéseit.
Ma más a helyzet: a Bajnai-kormány által rendezett pénzügyi helyzet, valamint az IMF-hitel rendelkezésre állási időszakának kifutása kevésbé teszi függővé a kormányt a valutaalap véleményétől. Talán ennek is betudható, hogymost engedékenyebben nyilatkozott az IMF illetékese, igaz, ezt hivatalos minőségében kellett megtennie. Azért tegnapmár azt is hozzátette a budapesti képviselet vezetője, Irina Ivascsenko, hogy szándékuk szerint a hitel a folyó fizetésimérleg hiányának finanszírozására szolgál, nem eszközvásárlásokra. Mivel törvénymódosításra nem volt esély – főleg, hogy a Fidesz magának akarta megtartani a Mol-ügylet lezárásását – más megoldást kellett keresni. Tudomásunk szerint egy külső finanszírozó partnert vontak volna be, amelyik megveszi a tulajdonrészt, azt a saját mérlegében szerepelteti, a magyar állam pedig opciós jogot szerzett volna a csomagra. Ezzel kikerülhetőnek gondolták a parlamenti felhatalmazást. A külső finanszírozó – egyMagyarországon is jelen lévő, de nem nagy súlyú bankról van szó – azonban biztosítékokat akart: egy euró kibocsátási értékű állampapírt, amelynek a névértéke megfelelt volna a Mol-csomag értékének. E megoldás viszont ütközött az államháztartási törvénnyel, továbbá drága ügylet lett volna.
