Személycserék a gyorsításért
Sikerült kitakarítani a disznóólat, aminek a miniszterelnök nevezte az uniós pályázati intézményrendszert és benne a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget?
Sokat haladtunk előre az átalakításban. Jogilag és struktúrájában is ésszerűtlenül volt összerakva az intézményrendszer, ezért változtattunk rajta. Közel egy év alatt átvilágítottuk a nagy és a kiemelt milliárdos projekteket, személyi változtatásokat hajtottunk végre, a felső vezetést, a fő irányítókat gyakorlatilag kicseréltük. Az elmúlt időszakban 173 embert vettünk fel, 117 munkatárstól váltunk meg.
Volt, akitől indoklás nélkül.
Gyakorlatilag igen, hiszen a jogszabály lehetővé teszi, hogy ne indokoljunk. A felsőbb szintű vezetőkkel azonban személyesen beszéltem meg, miért kell megválunk tőlük, és rajtuk kívül is elmondtuk az okokat annak, aki rákérdezett. Azt ki merem jelenteni, hogy a személycserék miatt nem lassult az intézményrendszer. Az irányításom alatt, az elmúlt tíz hónapban havonta átlagosan 725 projektről született támogatói döntés, az azt megelőző időszakban – 2007–2010. május között – havonta átlagosan 546. A szerződött projektek száma átlagosan havi 866-ra nőtt a korábbi 448-ról. Havonta 64,68 milliárd forintot fizettünk ki, szemben a korábbi 23,73 milliárddal. Négy év alatt körülbelül 6600 milliárd forint kifizetését kell még végrehajtanunk, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi tempó sem elég, további erőfeszítésre lesz szükség. De a rendszer tényszerűen gyorsult.
Akkor az csak egy kirívó eset, hogy van olyan gazdaságfejlesztési pályázat, amit április elején adott be a vállalkozó, befogadták, formailag megfelelt, vagyis nem kellett hiányt pótolni, de azóta sem történt semmi? Pedig elvileg 45 nap alatt pénzhez is juthatna az új rendszerben.
Szeretném tudni, melyik cégről van szó, milyen elbírálási idejű pályázatot adott be. Ezeket sokan keverik. Az elmúlt héten nagyon sok pályázatról született döntés, amit hamarosan az érintettek is megtudnak. Konkrét kérdésre tudok konkrétan válaszolni.
Akkor egy másik, konkrét eset: a Balatonskydive Kft. először tavaly augusztusban nyújtott be panaszt a pályázatáról született döntés ellen. Az NFÜ igazat adott neki, és visszaküldte az illetékes regionális ügynökségnek a dokumentációt ismételt értékelésre. Ugyan más szempontok miatt, mint először, de a bírálók megint elutasították a turisztikai fejlesztést. A cég idén március elején megint panaszt nyújtott be, azóta azonban semmilyen választ nem kapott. Ez kirívó eset, vagy ennyire sokáig tart a panaszkezelés?
A bírálóbizottsági struktúrán is módosítottunk. Korábban olyan emberek ültek a bizottságokban és pontozták a pályázatokat, akik felelősség nélkül döntöttek. Most döntés-előkészítő bizottságok vannak, és nem ők, hanem a javaslatuk alapján az irányító hatóság vezetője egy személyben dönt a pályázatokról. Szubjektív alapon már nem lehet dönteni. Nyilván egy ekkora rendszerben, mint az uniós pályázatoké, lehetnek hibák, és ilyenek a jövőben is előfordulhatnak. Ezeket minimalizálni szeretnénk. Az elmúlt időszakban megfeleztük a panaszok számát.
Az is a gyorsítást szolgálja, hogy minden pályázatnál helyszíni ellenőrzést kell tartani? Azzal, hogy cégeket akár többször is ellenőriznek, hetekre megakaszthatják a folyamatokat, lassíthatják a kifizetéseket.
Korábban négyszer annyi vállalkozó állt sorban a kifizetések miatt, mint most. Ezzel együtt a visszaélések azt mutatják, hogy nem elég általános ellenőrzést tartani, kockázatelemzéseket végezni, hanem ki is kell mennünk a helyszínre. Korábban volt olyan hátrányos helyzetű kistérség, ahol az ellenőreink nemhogy fejlesztést, de vállalkozókat sem találtak. Tudomásul kell venni, hogy az Európai Unió pénzét kezeljük, ezért szigorúan kell ellenőriznünk a felhasználást.
A Tárnok–Székesfehérvár közötti vasútszakasz esetében a vállalkozók megvannak, az uniós támogatás aktuális részét is kifizették nekik, az alvállalkozók azonban egy fillért nem látnak a ténylegesen elvégzett munkájuk után. Mit tud tenni az NFÜ azért, hogy ne tűnjenek el 100 millió forintok kézen-közön?
Ebben az esetben is közbeszerzésen választották ki a fővállalkozót. Van egy főosztályunk, amelyik a közbeszerzéseket vizsgálja előzetesen. Ezért sem gondolom, hogy olyanok nyerik a közbeszerzéseket, akik nem oda valók. A folyamatban nekünk azt kell ellenőriznünk, hogy a fővállalkozó teljesíti-e a vállalását. Annak a biztosítása nem az NFÜ feladata, hogy figyelje az alvállalkozói szerződések feltételeit, az ilyen helyzetek kiküszöbölésén a kormány dolgozik. A problémát a résztvevőknek kell megoldaniuk úgy, hogy végül is az uniós pénzek lehívhatóak legyenek.
Ha már közbeszerzés: az NFÜ-t is sokan támadták a kétmilliárd forintos, közbeszerzési tanácsadásra kiírt, négy évre szóló beszerzésért, amit még Brüsszelben is szóvá tettek.
Élénk visszhangja volt az ügynek, ennek ellenére azt mondom, az eljárás teljesen szabályosan történt. Az ajánlati felhívásban voltak túl szigorúnak vagy éppen versenykorlátozónak mondható kitételek. Végül a nyertessel közösen úgy döntöttünk, hogy nem kötjük meg a szerződést. Hamarosan kiírjuk az új eljárást, ugyanerre a tevékenységre. Nincs elég belső kapacitásunk, így szükségünk van a külső szakértőkre. Arra is figyelnünk kell, hogy az EU komoly szankciókat fogalmaz meg a hazai gyakorlatról, s kifejezetten figyeli azt, ami a közbeszerzések területén történik.
Élvezi a munkájához a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium bizalmát, van elég szabadsága? Sokat lehet arról hallani, hogy a szaktárca kemény kézzel diktál felülről.
Megvan a bizalom és a szabadság a döntésekhez. Igaz, egy kicsit szabadabb költséggazdálkodás mellett még jobban tudnánk dolgozni.
