Nagy-Britanniában a Civil Service, azaz a közszolgálat etikai kódexe foglalja össze az állami hivatalnokok szerepét. A kontinuitásra a legjobb példa maga a Civil Service feje, Gus O’Donnell, a kormányfői hivatal vezetője, akire az újságírók még mint John Major konzervatív kormányfő sajtótitkárára emlékeznek a kilencvenes évek elejéről. Jelenlegi funkcióját 2005 óta tölti be, azaz Tony Blair és Gordon Brown személyében két munkáspárti miniszterelnök alatt szolgált, az elmúlt egy évben pedig a liberális-demokrata koalíció működését segíti elő.

Politikai fenyegetéstől tehát nem kellene tartaniuk a szigetország közszolgáinak, mostanában mégsem lehetnek nyugodtak. A brit rekord költségvetési deficit csökkentése érdekében George Osborne pénzügyminiszter valóságos tömegmészárlást rendelt el a Whitehall kormányzati negyedben és olyan befolyásos állami szervezetekben, mint Őfelsége Adó- és Vámhivatala. A mintegy 500 ezer állami tisztviselő 34 százaléka mondhat búcsút íróasztalának.

A nagyvonalú kompenzáció miatt azonban legalább két évbe telik, amíg a hatmilliárd fontot elérő megtakarítás ténylegesen érezhető hatással lesz a kiadásokra. Az állami tisztviselőknek háromhavi felmondási idő alapesetben jár. A leépített dolgozók ennél jobban járnak, mert minden szolgálati év után egyhavi fizetés jár nekik. Azért ebben is határt szabtak: a kormány és a szakszervezetek közötti megállapodás értelmében elbocsátás esetén legfeljebb 12, közös megegyezésen alapuló távozáskor 21 hónap jár.

A rendszer fokozott védelmet biztosít az alacsony, évi 23 ezer fontot el nem érő fizetésből élőknek, nekik a végkielégítéskor konkrét bérüktől függetlenül 23 ezer font után járó kompenzációt nyújtanak. Azon főtisztviselőknek, akiknek jövedelme több mint hatszorosa a privát szektorra vonatkozó átlagfizetésnek, azaz meghaladja az évi közel 150 ezer fontot, maximum ennek az összegnek alapján számlázzák ki a bánatpénzt.

A londoninál jóval ismerősebb lehet, ami Pozsonyban történik egy kormányváltást követően – derül ki ottani tudósítónk beszámolójából. Az még beleillik az „európai modellbe”, hogy idén legalább húszezer állami alkalmazottat kívánnak elbocsátani a mintegy 230 ezerből Szlovákiában a hiány csökkentése érdekében. Tíz százalékkal lefaragták a minisztériumok és más állami hivatalok béralapját, az elbocsátásokon kívül pedig a fizetések befagyasztásával is igyekeznek úrrá lenni a pénzhiányon. A munkaviszony megszüntetésekor járó juttatásokat is megnyirbálták: megszűnik az egyidejűleg alkalmazott két-, illetve háromhavi (az utóbbi öt ledolgozott év után jár) felmondási idő és az erre az időre adott bér. Változik a végkielégítés rendszere is. Jelenleg minden állami alkalmazott kéthavi fizetésének megfelelő végkielégítésre jogosult, függetlenül attól, hogy mennyi ideje tevékenykedett az államigazgatásban. A tervezett módosítás szerint legalább egy évig kellene állami alkalmazásban lenni ahhoz, hogy a dolgozó egyhavi végkielégítést kaphasson, s legalább három ledolgozott év lenne szükséges a kéthavi lelépőhöz. A törvénymódosítás júniustól lép hatályba.

Szlovákiában a kormányváltásokat követően általában osztályvezetői szintig váltják le a minisztériumi tisztségviselőket. Az állami cégeknél rendszerint a vezetőket cserélik le, de megváltozik az igazgatótanács és a felügyelőbizottság összetétele is. A tisztségekre mindig a kormánypártok jelöltjei kerülnek, kivételnek számít a Közbeszerzési Hivatal (UVO), amelynek igazgatóját a szokásjog szerint a legerősebb ellenzéki politikai tömörülés adhatja.

Másfél havi munka 40 ezer euróért

A nagy végkielégítések miatt kapósak a szlovák vezetői állások: többnyire az átlagbérének tizenkétszeresét markolhatja fel például a leváltott miniszter, az igazgató vagy más vezető beosztású tisztségviselő.

Például a Robert Fico vezette Smer két jelöltje, a Lovas házaspár – a férj és a feleség két állami cég igazgatótanácsának is tagja volt – tavaly végkielégítésként összesen 246 ezer eurót vágott zsebre. Ennél is nagyobb port vert fel a kassai Ján Podhorsky története, akit a jelenlegi kormánypárt, a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) nevezett ki erre a tisztségre. Mindössze negyven napig volt a kelet-szlovákiai megyeszékhely hőerőműjének igazgatója, mégis 40 ezer eurós prémiummal távozott. A pártelnök felszólítása ellenére egyetlen eurocentet sem volt hajlandó visszafizetni, mert állítása szerint ezalatt elvégezte mindazt a feladatot, amellyel megbízták.