Az uniós pénzügyminiszterek különböző formációkban hétfőn ültek tárgyalóasztalhoz, miközben Brüsszelt éppúgy sokkolta a New York-i hír a Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia vezérének szexbotrányáról és letartóztatásáról, mint az elnökválasztásra készülő Párizst. A folyosókon érdemei elismerése mellett már „temették” a szocialista Dominique Strauss-Kahnt, aki Nicolas Sarkozy államfő esélyes kihívója lehetett volna – már arról is szó esett, ki követhetné. A világgazdasági erőviszonyok ugyan az ázsiai országok javára tolódtak el, az első nyilatkoztatok mégis azt sejtetik, Európa ragaszkodni fog ahhoz a szokáshoz, hogy ezen nemzetközi intézmény ügyvezető igazgatói posztját európai személy töltse be. Az esélyes jelöltek között említették már Christine Lagarde francia pénzügyminisztert, Gordon Brown volt brit kormányfőt és Peer Steinbrück volt német pénzügyminisztert.

A valutaalap és a portugál politikai pártok elleni demonstráció Lisszabonban – Bedőlnek?

E megváltozott hangulatban kellett egyeztetni Portugáliáról, amellyel szakértői szinten elvileg már megegyezett az IMF és a EU, s most a pénzügyminiszteri testület is ráütötte a pecsétet az alkura. A finnek követelésére azonban bekerült a hétfő este kiadott közleménybe, hogy Lisszabonnak ösztönöznie kell a befektetőket, hogy önkéntes alapon tartsák fenn a portugál államkötvényekben megtestesülő kitettségüket.

Brüsszelbe várták Strauss-Kahnt is, de őt helyettesíteni kellett. Az IMF vezére (akit közben egy New York-i bírósági épületbe kísértek) fontos szerepet játszott az eurózóna mentőakcióinak kivitelezésében, s egyáltalán a valutaalap részvételének előmozdításában. Mindenki arra számított, hogy az újra kiéleződött görög pénzügyi helyzetben Strauss-Kahn is előáll új ötletekkel. Az persze egyértelmű, hogy a vezér elvesztése miatt az IMF munkája nem áll meg. Ám már a szexbotrány kirobbanása előtt is olyan értesülések terjedtek el Brüsszelben, hogy a valutaalap mindaddig nem tenne pénzt újra a görög gazdaságba, amíg Athén nem teljesít jobban, s az eurózóna tagországai el nem döntik, hogyan segítik át az egy éven belül várható finanszírozási nehézségein a Papandreu-kormányt. Amire mindenki várja a választ: adnak-e még pénzt, meghosszabbítják-e a futamidőt, tovább csökkentik-e a kamatot? Meg persze arra is, hogy mindehhez mit szólnának a szintén megrendült helyzetben lévő portugálok és írek.

– A hitelek átütemezése, pontosabban szerkezetének átalakítása nem opció oly módon, hogy a hitelezők elkönyvelik a veszteségeiket –erősítette meg az ismert álláspontot Olli Rehn pénzügyi biztos szóvivője, de hogy mi lenne a megoldás, nem fedte fel. Emlékeztetett rá, hogy a görögök egy év alatt a GDP hét százalékának megfelelő kiigazítást hajtottak végre, de az IMF és néhány vezető eurózóna-tagállam szerint ez nem elég. Kötelezni akarják Athént, hogy privatizálja az állami vagyont. Ennek technikai és politikai részleteit tisztázni kell, így valószínűleg még hetekig eltart a vita.

Alulteljesít a gazdaság

A várakozásoknak megfelelően nem változtatott a hat százalékon álló alapkamaton a jegybank monetáris tanácsa. Egyhangú döntés volt –mondta tegnap Simor András jegybankelnök. Elmondta, hogy érezhető inflációs nyomás nem telepedik a gazdaságra, így az alappálya továbbra is érvényes. A pénzromlási ütem a költségsokkok miatt az idén tartósan meghaladja a három százalékban meghatározott inflációs célt, ezt a szintet az MNB szakértői szerint 2012 végén közelítheti meg, ami újabb monetáris szigorítás nélkül is biztosítható. Az alapkamat jövőbeni alakulására vonatkozó megjegyzést nem tett. Azt viszont megjegyezte, hogy a magyar gazdaságban több van mint amennyit felmutat, azaz a következő másfél évben a kibocsátása mindvégig elmarad a potenciális szinttől.

Kérdésünkre, hogy a Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérigazgató botránya mennyiben befolyásolja az euróövezeti adósságválság kezelésének folyamatát, úgy fogalmazott: egy ilyen kritikus tárgyalási szakaszban, mint a jelenlegi, az a szerencsés, ha egy kézben fogják össze a teendőket, de a Strauss-Kahnt helyettesítő John Lipsky képes erre a feladatra. Az IMF szerepe az adósságrendezésben nagyon fontos, az egyetlen, amely külső szemlélőként objektíven tudja értékelni a problémákat és megoldást találni rájuk – tette hozzá.