A verseny lényege, hogy bemutatkozási lehetőséget adjanak a szakma fiatal tehetségeinek. Nem indulhat azonban bárki: a meghívásos versenyre az európai művészeti egyetemek nevezhetik be azokat, akikről úgy gondolják, hogy kiemelkedően értékes diplomamunkát készítettek. A zsűriben divatszerkesztők mellett olyan nagy márkák tervezői ültek, mint a Hugo Boss vagy s. Oliver. A helyszín pedig azért a türingiai Apolda, mert ez a város Németország textiliparának egyik központja.

Kele Ildikó díjnyertes ruháit a magyar népmesék, pontosabban a Magyar népmesék rajzfilmsorozat ihlette. Azt mondja, hogy mindig is érdekelte a népművészet, a népzene világa, de csak néhány éve döntött úgy, hogy egy egész ruhakollekciót szentel ennek. Előtte a népmesék készítőitől, a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban merített ihletet.

A harmadik díj ötezer euróval jár, amit a fiatal tervező saját márkája elindítására szeretne fordítani. Szerinte ugyanis egy frissen végzett tervező előtt Magyarországon három út áll: vagy elmegy külföldre egy neves divatházhoz fizetés nélküli gyakornoknak, vagy elhelyezkedik itthon egy hasonló szakmában, például stylistként, vagy saját márkát indít. Márpedig frissen végzett tervező akad bőven: az állami és fizetős iskolák ontják a divatkarrierről álmodozó fiatalokat.

Nem véletlen, hogy az utóbbi években gombamód szaporodnak Budapesten a kis divatcégek, az egyszemélyes márkák.

– Sajnos a sok kis márka nagyon szűk piacon kénytelen osztozni. Főleg fővárosi, jól kereső, nyitott, divatra érzékeny fiatalok vásárolnak magyar tervezőktől, de ők nincsenek sokan – mondja.

Kele Ildikó szerint ebben a versenyben csak azok tudnak talpon maradni, akik egyszerre tudnak különleges, szellemes és mégis hordható darabokat tervezni, kitartóak és nemcsak jó ruháik, hanem alapos üzleti tervük is van. Ezért ő sem egyedül akar márkaépítésbe fogni, hanem egy pénzügyi és egy marketingszakember segítségével. Természetesen ehhez még úgy sem elég a díjjal járó ötezer euró, hogy mindkét szakember pályakezdő, akárcsak ő.

– Pályázatokon indulunk, próbálunk még tőkét szerezni a kezdéshez. Ha egy mód van rá, hitelt nem akarunk felvenni, azt túl kockázatosnak találjuk – magyarázza.

A kis hazai piac miatt a külföldi próbálkozás elengedhetetlen, állítja a tervező. Ezért első kollekciójáról katalógust szeretne készíttetni és a határokon túl is terjeszteni. Szerinte a magyarokhoz hasonló „balkáni” tervezők érdekesnek számítanak Nyugaton. A Nanushka márka, vagyis Sándor Szandra divattervező ruhái például, akinek Kele Ildikó is dolgozott a keze alá, népszerűek az Egyesült Államokban.

Középpontban Kele Ildikó