Átpakolják a görög mentőcsomagot
Az eurózóna elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő szervezte meg az eszmecserét, amelyre meghívták a görög pénzügyminisztert, az európai jegybank elnökét és az uniós pénzügyi biztost is – akinek a szóvivője még a tanácskozás kezdete előtt is azt hangoztatta, nem hallott semmilyen egyeztetésről. Igaz, az eurózóna többi tagállamát sem avatták be, a valutazónán kívüliek pedig valóban nem sejtettek semmit. Mindez egyébként az előestéjén történt annak a szombati brüsszeli rendezvénynek, amelyen Európa napját ünnepelték az Európai Tanács polgárok előtt megnyitott épületében, ahol a magyar standok is az uniós vívmányokat és uniós egységet igyekeztek jelképezni. Az eurózóna és az Európai Unió pénzügyminiszterei egy bő hét múlva rendes ülést tartanak Brüsszelben, s akkor a nagy tagországok nyilván beszámolnak róla, milyen döntést gondolnának kívánatosnak.
A titkos találkozó nemcsak titkosságamiatt kavart vihart, hanem azért is, mert a német Spiegel internetes változata úgy értesült, hogy a megbeszélésen tisztázzák, miként lép ki Görögország az eurózónából. Az értesülést minden érintett azonnal cáfolni igyekezett, s a német kormány ennek érdekében közzétett egy bizalmas iratot, amely az esetleges athéni döntés drámai hatását ecsetelte. Ebből dolgozhattak a hetilap munkatársai is. A téma adva volt, hiszen az utóbbi hetekben Berlinben is egyre több szó esett arról, hogyan kéne kezelni a mindinkább kezelhetetlennek látszó görög adósságot. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU programja ugyanis nem működik, a súlyos recesszióba taszított Athén képtelen elérni, hogy érdemben csökkenjen a költségvetési hiány a nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítva. Utóbbinak a zsugorodása miatt ugyanis a kisebb hiány is nagyobbnak látszik. Az előző évre tervezett 8,1 százalékos GDP-arányos deficit például 10,5 százalék lett. Vagyis további megszorításokra lenne szükség, amelyek viszont tovább csökkentik a GDP-t.
– Nyilvánvaló, hogy Görögországnak új terv kell – mondta Juncker újságíróknak, de hozzátette, nincs szó a GDP 150 százalékára rugó államadósság átütemezéséről. Amit azonban a piac elkerülhetetlennek tart. Egyes elemzők a hét végén már idézni kezdték a 2003-as uruguayi példát: a dél-amerikai ország a befektetőkkel úgy tudott megállapodni, hogy az alku után harminc nappal újra a piacról finanszírozhatta magát. A görögök azonban attól tartanak, ha most átütemezést kérnének, akkor tíz-tizenöt évre kizárnák magukat a piacok ról, holott jövőre már ismét onnan finanszíroznák magukat. Egyelőre azonban olyan magas a befektetők által elvárt hozam, hogy ez lehetetlen küldetésnek látszik.
Elképzelhető tehát, hogy a befektetőket ösztönző elemekkel vennék rá a hitelstruktúra átalakítására, s az államkötvények jelenlegi tulajdonosai olyan papírokra válthatnának át, amelyek például a görög gazdaság növekedésének fényében egyre nagyobb hozamot garantálnának. Így nem kellene most nagy veszteséget elkönyvelniük.
Az új terv, amiről Juncker beszél, egyelőre nem ennyire kreatív. Inkább azt feltételezi, hogy Görögország további kedvezményeket kapna, például 2014 helyett csak később kellene teljesítenie a háromszázalékos uniós deficitcélt. Vagy újabb hitelt kapna az Európai Uniótól, amelynek ideiglenes mentőalapja frissen kibocsátott kötvényeket venne. De szóba jöhet az is, hogy az uniós hitel lejáratát kitolják, kamatát tovább mérséklik. Az utóbbi két kedvezményt egyszer már megadták Athénnak, vagyis nem lenne előzmény nélküli, ha újból e módokon sietnének a görögök segítségére.
Ám az új tervhez a mentőcsomagok legnagyobb finanszírozójának, Németországnak is hozzá kell járulnia, miközben a szavazók mind idegesebben nézik, ahogy adóban befizetett euróik más országokba vándorolnak. S áprilisban a finn polgárok is jelezték, egyre kevésbé támogatják a segélyek folyósítását. Ezért kezdték emlegetni Berlinben az átütemezést – bár ha ennek következtében a görög állampírokból korábban bevásároló német bankok nagy veszteséget kénytelenek elszenvedni, akkor megint csak felvetődhet, nem az adófizetők pénzéből kell-e a bankokat felkarolni.
Amúlt péntek éjszakai ülésen részt vevők érintették a portugál helyzetet, valamint beszélgettek arról is, vajon ki váltsa Trichet jegybankelnököt októbertől az EKB élén. Esélyesnek az olasz Mario Draghi látszik. De a görögök nélküli eurózónáról nem volt szó. S ennek oka lényegében az, ami a német bizalmas iratban is szerepelt, hogy a drachma visszatérését akár ötvenszázalékos leértékelődés kísérhetné. – Ennél az átütemezés is jobb – mondta Bruno Colmant, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora, hozzátéve, hogy a kilépés a valutaövezetből hiperinflációt okozna, „rettenetes hatásokkal”.
Két lábra állhat Európa
„Európa fontos előrelépést tett a mostani elnökség alatt: levonta a gazdasági válság tanulságait, és erősebb európai gazdaságot épít a jövő számára” –José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke erről a magyar elnökségből eddig eltelt időszakot értékelő, az eu2011.hu-nak adott interjújában beszélt. Az MTI.hu idézett az elnök szövegéből, miszerint a legnagyobb lépés a gyors és lényegi előrehaladás volt a gazdasági kormányzásról szóló hat jogszabálytervezetben. Ha a csomagról sikerül formálisan megegyezni, az eurózóna 1999 óta működő egységes monetáris politikáját erős gazdasági és költségvetési koordináció fogja kiegészíteni, a gazdasági és monetáris unió végre két lábon fog állni – mondta a beszámolók szerint Barroso. Kiemelte, hogy a magyar elnökség első négy hónapja alatt megegyezés született a közös uniós szabadalmi rendszer létrehozásáról, megerősített együttműködési eljárással. „Ez politikailag nehéz döntés volt, de meggyőződésem, hogy megnyitja az utat a szellemi tulajdonjogok költséghatékonyabb európai védelme előtt” – mondta az elnök.
