A kormány a víziközműcégek közösségi tulajdonban tartására, többek szerint „államosítására” törekszik – ismerte el Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár. A mai négyszáz szolgáltató helyett harminc lenne az ideális, állami, önkormányzati kézben – mondta. Az iparági szakmai szervezet szerint a kormány célja üdvözlendő, hogy szakmai és gazdaságossági kritériumok alapján akkreditálják a szolgáltatókat, hiszen ez az ellátás biztonságát javítja, a fogyasztók pedig jobb vízhez juthatnak kedvezőbb áron.

Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke és a Bácsvíz vezérigazgatója lapunknak elmondta: a szakma örömmel vette, hogy hamarosan megszületik az iparágat szabályozó, húsz éve szorgalmazott törvény. Ha ez egyértelműen szabályozza, hogy a vízdíjban milyen költségeket kell érvényesíteni, s ezt egy hatóság (feltehetően a Magyar Energia Hivatal égisze alatt) ellenőrzi is, akkor a vízdíjak nem képezhetik politikai viták tárgyát a jövőben. – Ez sem jelent majd egységes árakat, hiszen például a víztisztításnak más költségei vannak egy karsztvizes területen, mint mondjuk egy felszíni vízbázisú helyen, s a szolgáltatási díjnak költségalapúnak kell lennie – mutatott rá az elnök. Vagyis az árcsökkenés nincs kőbe vésve.

– Ha a törvény azt is szabályozza, milyen gazdasági, szakmai feltételek mellett működhetnek a vízszolgáltatók, akkor méretgazdaságossági szempontok alapján természetes módon végbemegy a konszolidáció, ez esetben nem a cégek darabszámához kell ragaszkodni, hanem minőségi és gazdasági mutatókhoz – mondta az elnök felvetésünkre, hogy a szövetségükben közel száz szolgáltató képviselteti magát. Hozzátette: rendezni kell a cégek közművagyonát is.

– A korábban a cégekbe apportált vagyontárgyaknak vissza kell kerülniük az illetékes önkormányzatokhoz, mert a mostani árkülönbségeket sok esetben az is okozza, hogy a közművagyon nyilvántartási értéke és az abból számított amortizáció nincs összhangban azok újraelőállítási értékével – magyarázta.

– Ha a vízszolgáltató vállalatok állami vagy önkormányzati tulajdonba kerülnek, nem várható a díjak emelése, hiszen a magáncégekkel ellentétben nem lesz cél az extraprofit – mondta Illés Zoltán. A lapunk által megkérdezett szakértők elmondták: ha az államtitkár szavairól „lehántják” a populista elemeket, akkor ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a konszolidációval javul a cégek hatékonysága, s nem fordulhat elő például az, ami ma: egyes – főként önkormányzati – cégek úgy működhetnek, hogy nincs főállású vízműves szakemberük. (Vagyis nem feltétlenül a magántulajdonú társaságokkal van a baj.) Kurdi Viktor szerint helyi érdekek ugyan sérülhetnek az összevonásokkal, ugyanakkor hosszabb távon az önkormányzatoknak együtt kell működniük, és az üzemeltetéssel kapcsolatos terheik kisebbek lesznek.

– Ha az extraprofit nem is, az eredményesség minden szolgáltató célja kell hogy legyen, hiszen ebből is lehet finanszírozni a fejlesztéseket, az innovációt és a versenyképességet – mondta az elnök. Hozzátéve: a magáncégek alatt nem csak a multikra (Magyarországon a Suez és a Veolia) kell gondolni, hiszen számos magyar magántulajdonos is jelen van a szektorban.

– A kormány, ha kedvezőtlennek ítéli a korábbi feltételeket, természetesen újratárgyalhatja az együttműködést, ez támogatható cél. Ugyanakkor a vitákat tárgyalásos úton kell rendezni – mondta Kurdi Viktor. Iparági szakértők ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmünket arra, hogy a pécsi esetnek nem szabad megismétlődni. Lapunk kereste a Veolia Víz és a Suez képviselőit is. Előbbi vezérigazgatója azt üzente, nincs mit hozzáfűzniük az államtitkár szavaihoz, a Suez pedig nem válaszolt a megkeresésünkre.

Pécsi modell

Pécsett az önkormányzat egy biztonsági céggel 2009. október 5-én elfoglalta a Pécsi Vízmű Zrt. épületét, ahol a résztulajdonos a francia Suez. Nem tudtak megállapodni a franciák kivásárlásáról, így a város új céget hozott létre a vízmű átvételére. A város és a Suez között azért romlott meg a viszony, mert nem tudtak megegyezni a víz áráról és a cég terjeszkedéséről.