Az ízes magyar termésre büszkék lehetünk, de igazából ki is tehetjük az ablakba, ha nem hoz eleget a gazdának a konyhára. Apáti Ferenc adjunktus első kézből oktat gazdálkodást a Debreceni Egyetemen – ő maga is almaés szilvatermelésben érdekelt gazdálkodó a szatmári térségben. A szakember szerint fajtától függetlenül a jövedelmezőség kulcsa a termelt gyümölcs egyenletes minősége.

A boltokba kerülő, hibátlan étkezési áru kétszer annyit ér, mint a csak ipari felhasználásra alkalmas légyümölcs, melynek termelési költsége ugyanakkor nem lényegesen alacsonyabb. A fogyasztó örülhet, ha ízes magyar alma kerül az ivólébe, a gazdának viszont ráfizetés, mert a kínai dömpingárakkal nem lehet versenyezni. Meggyet is nagyobb mennyiségben és olcsóbban termelnek a lengyel és szerb gazdák. Amozgástér tehát kicsi, mégis nagy kár lenne piaci nyomásra veszni hagyni a finom magyar gyümölcsöt.

Az agrárszakember szerint a rentábilis gyümölcstermelés előfeltétele a volumen és az export. Sajnos a téeszek és állami gazdaságok nagy ültetvényeit 1–3 hektáros kisgazdaságokra aprózták,miközben EU-pályázatokon indulni csak öt hektárnál nagyobb ültetvényekkel lehet. Ez az életképes üzem alsó határa, ami már gazdaságosan gépesíthető. Fontos a naprakész szakértelem is, ami a fák gondozásán túl a piaci körülmények ismeretére is kiterjed. Szerencsére egyre több a fiatal, agrárdiplomával rendelkező gyümölcsgazda, akik a kellő termelői tapasztalat megszerzésével sikerre vihetnek egyegy ültetvényt. Ez a modell már bevált a borászatban. A nemzedékváltás viszont csak a birtokszerkezet változásával együtt lehetséges.

A jövedelmező agrárvállalkozás negyedik ismérve a friss,minőségi áru exportja. A hazai adottságok tökéletesek a minőségi áruk előállítására, a belső piac irreálisan árérzékeny, tehát a termelők exportorientáltak. A kivitel nem egyszerű, a gazdákat összefogó termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ-ek) éppen ezen a területen jeleskedhetnek. Az ökológiai gazdálkodók már döntően Nyugat-Európában értékesítik termékeiket TÉSZ-ek közreműködésével.

Alma

A legnagyobb mennyiségben termelt magyar gyümölcs hű tükre az ágazat helyzetének és a benne rejlő potenciálnak. 28 ezer hektáron termesztik, ennek felét Szabolcsban, pedig tíz éve még 41 ezer hektáron érett alma. Nagy gond, hogy az ültetvények 40 százaléka 25 évnél idősebb, a kivágott almások helyén is szántóföldi növényekkel próbálkoznak a gazdálkodók. A gyümölcskultúrák létesítése és fenntartása tőkeigényes. A megtermelt gyümölcs háromnegyede léalma, aminek kilóját átlag 10–20 forintért lehet értékesíteni, miközben az önköltség 20–25 forint. A megoldás új, piacképes fajták intenzív, vagy félintenzív, gépesített termelése lenne, nagyobb gazdaságokban, tőke és uniós források bevonásával. A telepítés hektáronként akár ötmillió forint is lehet, amit a termőre fordulásig előre kell finanszírozni. Intenzív művelésnél hektáronként 2500 csemetét telepítenek a hagyományos 500 fa helyett. Tőke és szakértelem jövedelmezővé teheti az ágazatot.

Szilva

5-6 ezer hektáron termesztik, közel felét szintén Szatmárban. Legnagyobb piaca Németország. Termelése egyszerűbb, mint az almáé – bőven terem, ha kap elég vizet – viszont tárolása és piacra jutásamár jóval bonyolultabb. A jövedelmezőséget javíthatja, ha különböző fajtákból, zömmel korai vagy késői fajtákból állítják össze az ültetvényt. Ipari feldolgozása sokrétű, a felvásárlási ár viszont alacsony. Ezért próbálkoznak sokan minél magasabb feldolgozási fokon – aszalva, lekvárként, pálinkának főzve – értékesíteni a termést. Erre a szilva remekül alkalmas, a sikerhez azonban komoly marketing szükséges.

Meggy

Közel tízezer hektáron művelik Szabolcsban, a Hajdúságban, Pest és Bács-Kiskun megyében. Az elmúlt évtizedben harmadával esett a termőterülete, pedig a hazai nemesítésű fajták beltartalmi értéke kiváló, frissen is zamatosak, igazi piaci potenciál rejlik bennük. A Meteor például korai érésű, minőségi fajta. A nehéz helyzetet az európai túltermelés okozza: a 40–60 ezer tonna magyar meggy 300 ezer tonna olcsó lengyel és 100 ezer tonna szerbiai portékával versenyzik. A termelésünk fele így is német exportra megy. Kézi szedéssel és 80–90 forintos kilónkénti önköltséggel csak a minőségi áru versenyképes. Gépesítés és több tízhektáros művelés biztosít jövedelmezőséget. A telepítésben élen jár Derecske, ahol évek óta telepítenek meggyest, gondolván: mire a túlkínálat miatt a konkurensek visszafogják a termelést, náluk épp termőre fordul a minőségi meggy. Úgy legyen. Forrás: Vidék Magazin/Country Magazine, Bertók T. László

DIÓ ÖRÖKÖLNI JÓ

A dió a legjövedelmezőbb gyümölcs. Európában akár másfélszer több diót is el lehetne adni, mint amennyi jelenleg terem. Az árak magasak, ugyanakkor a dió termelési költségei alacsonyak, a növény igénytelen. Egyetlen hátránya, hogy a telepítéstől számítva egy évtized alatt fordul termőre. Kevés termelő vár ki egy negyed emberöltőt, hogy befektetése elkezdjen megtérülni, ezért nincsenek nagy, egybefüggő dióültetvények. Tegye össze a két kezét, aki dióskertet örökölt, és azonnal ültessen még néhány hektáron.