Ha kimondja, hogy hüp-hüp-hüp, Barba-trükk, akár barackos Sióvá is változhatott volna. De miért is tette volna? Előbb-utóbb minden Sió üdítő zacskójába hegyes szívószálat szúrt valaki, és kiszívta az ivólevet.

A Sió tehát alutasakba töltött rostos üdítőital volt, sajátos csomagolástechnikai innováció eredménye. Leginkább valami űrkajára emlékeztetett, amit az Orion űrhajón szervíroz fel Tamara Jagello hadnagy. A Sió tasakja bármilyen formát fel tudott venni, leginkább a Diolen Mobi iskolaköpeny zsebében érezte jól magát. Ha elég ügyes volt Tercsi vagy Fercsi, észrevétlenül, matekórán is hozzájuthatott kedvenc üdítőitalához.

A Sió a Siófoki Állami Gazdaság meglepije volt és gyümölcsleveket tartalmazott, többek között barackot és meggyet. A dizájnerek lefegyverző alkotói energiáról győzték meg a fogyasztókat, rendben volt a logó, a betűtípus és a szélcsatornában tervezett áramvonalas csomagolás.

És kiválóan felkészítette a gyerekeket a nagybetűs életre, mert akinek nem jutott a tasak oldalára ragasztott szívószál, az megszívta, illetve nem szívta meg, azaz nem tudta meginni az ivólét, hacsak nem volt nála kés, vagy olló. E sorok írója kijelentheti: az elsők között fogyasztotta az üdítőt, a termék debütálásának idején, 1978 nyarán, Zamárdiban, egy ifjúsági táborban, ahol egy estére több csodát is hitelesítettek a napközben leginkább makramézó, szeplős hátú tanárnénik. Levetítették a Tótágas című magyar pszeudó-anarchista gyerekfilmet, és kaptunk egy tasak Siót. Már az csoda volt, hogy összekötött fehér lepedőkön megjelent a film, az ágynemű mögött pedig nem volt semmi… És mindehhez jött a Sió, amit persze a gyakorlatlan kéz az előtte ülő kislány katicás csattal díszített copfjára spriccelt.

A Sióval menőzni lehetett, azok iszogatták nagyszünetben, akiket nem fizette be az anyukája iskolatejre. A lányok áhítattal nézték a selymesen sima zacskót, miközben Olympos citromleves palackból szürcsölték a teát. A gyümölcslevek kis kannibáljai aztán újra tudták hasznosítani az alutasakot. Ezüst színű karácsonyfát tudtak vágni belőle, a szívószálat pedig rá lehetett gyógyítani a kempingbicikli küllőire. A tasakot nem kellett laposra taposni, ahogy az ökoetikett nevében a mai üdítősdobozokat, tehát a Sió, a maga dizájn futurizmusával, ha nem is az Orion űrhajóra, de azért a közeli jövőbe mutatott.