A SZEZONÁLIS GYÜMÖLCSÖ KET TÖBBFÉLE MÓDON LEHET TARTÓSÍTANI:

• a legismertebb módszer az ép, egészséges gyümölcsből készült befőtt, ami száraz, hűvös kamrában évekig is eláll (erre szinte bármelyik gyümölcs alkalmas). Télen sültekhez, vagy magában kínálták, de betegségek idején is sűrűn előkerült.

• a hibás, érettebb gyümölcsökből szörpkészült, kedvenc a málna és a bodza volt, nyáron kúthideg vízzel isteni hűsítő.

• gyerekkorunk ínycsiklandó foglalatossága a lekvárok készítése volt, azok közül is a ma dzsemnek nevezett darabosabb, rövidebb ideig főzött eper- vagy baracklekvár. A hosszú órákon át pöfögő szilvalekvár évek múlva is használható.

• egyes gyümölcsökből (ilyen a birsalma vagy a szilva) „sajt” készült. Ették kenyérrel, de ezt használták sütéshez is.

• sok helyen aszalták, szárították a gyümölcsöket, amit aztán télen lehetett rágcsálni, vagy tea készült belőle, de sütemények hozzávalójaként is hasznos volt.

EGYES GYÜMÖLCSFÉLÉKET ERE DETI ÁLLAPOTUKBAN IS HÓNA POKRA EL LEHETETT TÁROLNI:

• a szőlő bizonyos fajtáit a száraz, szellős padláson madzagra aggatták és még karácsonykor is ehető volt, igaz, addigra már összeaszalódott, és az édes mazsolára emlékeztető íze volt.

• a körte, az alma szintén a padlásonpihent. Némelyik tavaszra szivacsos állagúvá vált, de kompótnak, vagy kására reszelve, fahéjjal keverve élvezetes volt.

• a birsalma illata egész télenbelengte a házat, a szekrények tetején sorakoztak, és hónapokig kompótalapanyagot szolgáltattak, mert csak úgy magukban, bizony nem voltak népszerűek.

• egyes vidékeken a görögdinnyét bemeszelték, és úgy tartósították.