Az állampolgári jogok biztosa szerint az intézmény jó lehetőség lenne a hajléktalanná válás megelőzésében. Kiemelte: a magáncsőd nem helyettesítheti a meglévő megoldásokat, az áthidaló kölcsönt, a hitelkiváltást, az átütemezést vagy a fizetéskönnyítést, ahogy ezek sem váltják ki a magánszemélyek csődvédelmére vonatkozó szabályok hiányát. Győri Péter, a fővárosi önkormányzat hajléktalanellátó szervezeteit összefogó Budapesti Módszertani Szociális Központ szakmai igazgatója egyetért az ombudsmannal.

– Ha ma Magyarországon egy magánszemély nagyobb összeggel eladósodik és képtelen törleszteni, akkor ezt a terhet élete végéig hurcolja magával, sőt az örökösei is megszenvedik – magyarázza. Szerinte a magáncsőd bevezetése egy fillérjébe sem kerülne az államnak, és éppen ebből az életre szóló csapdából segíthetne kikerülni.

A magáncsőd lényege, hogy ha az adós és a hitelező nem tud megegyezni, akkor az adósnak meghatározott ideig, általában 5-7 évig együtt kell működnie egy vagyonkezelővel. Utóbbi az adós jövedelmének egy jelentős részét a hitel törlesztésére fordítja és figyel arra, hogy az ne vehessen fel újabb kölcsönt, ne költsön felesleges dolgokra. Az időszak végén az adós tiszta lapot kap, megszabadul maradék tartozásától.

– Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden esetben megtarthatja azt az ingatlant, ami miatt eladósodott, de utcára biztosan nem kerül. Vagy egy kisebb értékű lakásba kell költöznie vagy visszabérelheti korábbi otthonát – teszi hozzá Győri Péter. A magáncsőd legnagyobb előnye, hogy megegyezésre ösztönzi a hitelezőt és az adóst. Ha ez ugyanis nem sikerül, a hitelező sokat veszíthet. Győri Péter szerint nem véletlen, hogy azokban az országokban, ahol van magáncsőd, az esetek túlnyomó többségében létrejön az egyezség a felek között.

Emlékeztet: már az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben felmerült a magáncsőd bevezetése, ám hiába dolgozták ki a törvényjavaslatot, végül semmi nem lett belőle. Majd 2009 tavaszán elkészült egy újabb tervezet, s az előző kormány úgy képzelte, 2010-ben hatályba is léphet.

A Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban régóta működő intézmény elsősorban a közép-, alsó középosztálybeli családoknak segített volna. Alkalmazását szigorú feltételekhez kötötték: a mélyszegénységben élő, teljesen vagyontalan adósok például nem élhettek volna vele, mert a lényege: úgy mérsékli az adós krízishelyzetét, hogy közben javulnak a hitelező esélyei pénzének visszaszerzésére.

A magyar tervezet szerint, ha nem jön létre megegyezés a hitelező és az adós között, akkor az adós az eljárás ötéves időtartama alatt a vagyongondnoknak adja a vagyona feletti rendelkezési jogot. A vagyongondnok ebből először kifizeti a tartozások negyedét, majd az adós befolyó jövedelmeiből folyamatosan törleszt öt évig. Ha az adósnak nincs munkája, kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy részt vesz továbbképzéseken, elfogadja a felajánlott munkalehetőségeket. Az ötéves időszak végén kérheti, hogy a fennmaradt tartozások alól felmentést kapjon. Erről a bíróság dönt.

A lényeg, hogy az adós az önkorlátozásért cserébe mentesül a kilakoltatástól. A Magyar Bankszövetség akkor elismerte ugyan az intézmény létjogosultságát, de úgy vélték, hogy a magáncsőd bevezetéséhez sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetre lenne szükség. Végül a kormányváltással újra süllyesztőbe került a terv.

Az ügyfél fizet, de nem lehetetlenül el

Az MSZP tavaly októberben újra benyújtotta a magáncsődről szóló törvényjavaslatot, ám azt még csak tárgysorozatba sem vette a kormányzati többség. – Márpedig magáncsőd nélkül nem lehet megmenteni a bajba jutott devizahiteleseket – állítja Tukacs István, az Országgyűlés költségvetési bizottságának szocialista tagja. Szerinte azért ez a legjobb megoldás, mert így az adós fizet ugyan, de nem lehetetlenül el. – Ez egy szabályozott adósságrendezési eljárás. Az adós továbbra is tud lakni, enni, ruházkodni. Minden más esetben a bank diktál, az adós pedig elszenvedi az intézkedéseket – fogalmaz.

Szabó Máté