Az izgága-rendelő: fejlesztés összefogással
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) mintegy tíz éve az elsők között vállalta fel, hogy egy olyan rendelőintézetet hoz létre, ahol felkészült szakemberek sokoldalú teamje egyengeti a nehezen kezelhetőnek minősített gyerekek sorsát. A budapesti rendelő – amely egy Teréz körúti bérház összenyitott lakásaiból kialakítva 240 négyzetméteren rendezkedett be – a maga nemében egyedülálló intézmény. Erőssége, hogy dr. Büki György gyermekneurológus irányításával egy olyan összehangolt csapat foglalkozik a kis páciensekkel, amely képes sokoldalú támogatást nyújtani a kicsiknek. A hatfős gárda valamennyi tagja másodállásban dolgozik itt, hasonló feladatokat látnak el más közintézményekben is, így ismereteiket, tapasztalataikat sokoldalúan tudják hasznosítani. Támogatóik is vannak: önkéntes orvosok, jogászok, nyugdíjas pedagógusok és egyetemi hallgatók.
Pénz beszél?
A nehezen nevelhető gyermekek problémáira – elvben – a négy évtizeddel ezelőtt kiépített nevelési tanácsadó hálózatnak kellene az alapellátást nyújtania. De az elmúlt években az önkormányzatok által fenntartott hálózat működése mind jobban akadozik, szűkös anyagi lehetőségeik miatt nem áll rendelkezésükre a feladatok ellátásához szükséges létszám, és a terápiákhoz nélkülözhetetlen infrastruktúra is hiányos. Újabban – éppen az önkormányzatok financiális gondjai miatt – szó van arról is, hogy a tanácsadó hálózatot összevonják az egészen más feladatok ellátására szakosodott családsegítő szolgálattal és a logopédiai laboratóriumokkal. Ez lehet, hogy gazdaságilag megtakarítást hozhat, viszont éppen az egyéni foglalkozás lehetőségeit erősen leszűkíti.
A kísérletnek lehet más hátulütője is: a közelmúlt vizsgálatai, elemzései azt bizonyítják, hogy a gyerekek problémáinak feltárásában – s ezáltal a követhető terápia meghatározásában – felerősödött a diagnosztizálás jelentősége. Ehhez pedig gyakorlott orvosokra van szükség. A hálózatokból viszont éppen az orvosok hiányoznak, s kevéssé valószínű, hogy a takarékosság jegyében tervezett újjászervezéskor erre kerítenének fedezetet az önkormányzatok.
Országos szerepkörben
Nem véletlen, hogy az izgága-rendelőnek elkeresztelt, Teréz körúti intézménybe nagyon gyakran a nevelési tanácsadók, háziorvosok küldik el a gyerekeket. Informális csatornákon keresztül természetesen érkeznek a páciensek az óvodákból, iskolákból vagy éppen az itt már megfordult családok ismerősein keresztül. Az igényekhez képest a jelenlegi kapacitás szűkös. Dr. Büki György elmondása szerint heti 40 terápiás órát tudnak felvállalni, ami elvben annyit jelent, hogy 20-25 kicsivel képesek foglalkozni. Bár ez a számítás relatív, hiszen a terápiás foglalkozások minimum fél, maximum egy évig tartanak, a pszichoterápiás vizsgálatra is általában nem elegendő egyetlen alkalom. A bejelentkezések sorrendjében többnyire májusban állítják össze a listát arról, kikkel tudják megkezdeni a tanév kezdetén, szeptemberben a foglalkozásokat. Az orvosi vizsgálatra mintegy két hónap a várakozási idő, kivételt a csecsemők esetében tesznek, akiknél néhány hetes halasztás is sorsdöntő lehet.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat két kiemelten közhasznú szervezetén, a Magyar Egyesületen és az Alapítványon keresztül kap támogatást közel 400 bejegyzett tagjától, vállalatoktól és magánemberektől. A financiális forrásokat megosztja négy hazai irodája között: Budapesten, Fóton, Pécsett és Pápán működnek képviseletei. A szolgálat 12 program keretén belül nyújt segítséget a hozzá fordulóknak, akik között nemcsak magyarországi lakosok vannak, hanem határon túl élő magyar származású családok is. Az anyagi lehetőségeket tehát meg kell osztania a feladatok között. Érthető, hogy ilyen feltételek mellett az országos intézményként működő rendelő fejlesztésére is csak nehezen jut pénz.
Akut probléma
Megoldás lehetne – mondja dr. Büki György –, ha sikerülne megvalósítani a társadalmi közteherviselés programját. Az egyre növekvő igénynek – amely az alternatív iskolák folyamatos megszüntetésével mind nagyobb lesz – akkor lehetne eleget tenni, ha többféle forrásból érkezne a támogatás. A rendelőben megforduló gyerekek több mint fele az elmúlt tíz évben ingyenesen részesült a terápiában, nagyjából negyedénél járultak hozzá a szülők a kezeléshez, és alig negyede vállalta, hogy fedezi a gyógyítás költségeit. Ha a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat széles körű kommunikációval tudatosítaná mindazokban, akik közvetve vagy közvetlenül érintettek a rendelő munkájában, hogy hozzájárulásukkal milyen akut társadalmi problémának lehetne elejét venni, valószínűleg gyorsabban lehetne fejleszteni az egyedülálló intézményt.
