Indul a magyar elnökség sorsdöntő vitája
A féléves soros magyar elnökségnek kimondottan az a legnagyobb feladata, hogy ezt a folyamatot kezelje, mederben tartsa. S reméli, hogy június végéig megszületik a megállapodás. A cél, egy az állami pénzügyeket és általában a gazdaságok versenyképességét az eddigieknél sokkal szigorúbban kézben tartó, a kilengéseket már ideje korán büntető új paktum létrehozása. Ez egyelőre nem több mint remény, alig több mint két hónap maradt.
Ez pedig nem sok idő. Az Európai Bizottság hat jogszabálytervezetet tett az asztalra még ősszel, aztán a tanács elnöke, Herman Van Rompuy is munkabizottságot hozott létre, közben Merkel német kancellár és Sarkozy francia elnök a háttérben alapvető módosításokat fűzött az elképzelésekhez. A magyar elnökség alatt sikerült összefésülni a nézeteket, s most jön a csata a parlamenttel. Ez önmagában is nagy kihívás, miközben az egyezkedés aligha választható el az unió hangulatát befolyásoló sok más körülménytől, s a hat jogszabályt is magába foglaló nagy csomagtól.
A márciusi csúcson az állam- és kormányfők közös nevezőre jutottak abban, hogy bevezetik az európai szemesztert, vagyis a tagállami költségvetési terveket előzetesen elbírálják. Aztán megegyeztek az ideiglenes és a 2013-tól működő állandó pénzügyi mentőalap részleteiben, s a lisszaboni szerződés emiatt szükségessé vált apró módosításában, valamint az euró plusz paktumban, ami a német–francia versenyképességi alku új neve, s amihez például Magyarország nem csatlakozott.
Ezen tágabb összefüggésekre is tekintettel szavazott a parlamenti szakbizottság a héten, a helyzetnekmegfelelően feszült légkörben. Ami előrevetíti, hogy a plenáris üléseken is éles viták várhatóak. Csak példaként a leglényegesebb eltérések a tanácsi-bizottsági javaslatokhoz képest: a törvényhozók, különösen a szocialisták szeretnék érvényre juttatni azt a vágyukat, hogy a jó kiadásokat, az értelmes közberuházásokat másként ítéljék meg a deficit vagy az adósság számításakor. S az Európai Központi Bank unszolására a képviselők többsége valóban automatikusan léptetné érvénybe a büntetéseket, ha valamely tagország túllépi a keretet, vagy láthatóan a jó úton van afelé. Ez gyakorlatilag a bizottságnak adna nagy hatalmat, s csökkentené a tagállami befolyást egymás szankcionálásának elrendelésében. Ez nagy ellenállást válthat ki a tanácsban, bár az biztos: eddig azért nem alkalmaztak büntetést, mert sok ok miatt a politikai szándék mindig elhalt. A törvényhozók súlyosabb szankciókat vetnének ki a deficit- és adósságadatokat meghamisító országokra, másként értelmeznék a GDP hatvan százaléka feletti adósságrész csökkentésének ütemét, követelik az eurózóna-kötvények létrehozását, s a makrogazdasági egyensúlyok megfigyelésére kialakítandó új módszer során ügyelnének a szociális jogok csorbítatlan megtartására.
E hat jogszabály rögzítése eleve óriási feladatnak látszik, de aligha lehet eltekinteni az unió más pontjainak forrongásaitól. Az államcsőd felé araszoló Görögország és a pénzügyi segítségre vágyó Portugália gondjai, a lappangó európai bankkrízis és a nagy válságkezelési csomag egyes elemei ellen forduló kormánypártok a maguk összességében már-már áthatolhatatlan dzsungelhez hasonlítanak. Finnországtól Szlovákián át Németországig a nemzeti parlamenti eljárások során fennakadhat a pénzügyi mentőcsomag ügye. Az EP alkotmányügyi bizottságában pedig az észak-afrikai menekülthullám kezelése miatt frusztrált Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter a lisszaboni szerződés teljes felülvizsgálatát szorgalmazta, s például az államadósság helyett a magánszektor adósságát állítaná a vizsgálatok középpontjába. Ez utólagos felszólamlásnak látszik, de az alapszerződés jelenleg tervezett apró módosítását minden tagállamnak ratifikálnia kell.
A felajzott uniós állapotokra jellemzően a tagországok egy része –Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia, Németország, Franciaország és Finnország – hamvába holt ötletnek tartja a bizottság most előterjesztett javaslatát, hogy a 2012-es uniós büdzsé kiadásait 4,9 százalékkal kellene megemelni, vagyis az inflációnál nagyobb mértékben. Az ellenérvek egy része az unión végigfutó megszorításokra támaszkodik, ám más része, például a szocialistáké, a krízisből kiutat mutató közös beruházásokat kéri számon. Ez persze visszavezet az alapkérdéshez, hogyan lesz hat jogszabályból egy értelmes reform?
A STABILITÁSI ÉS NÖVEKEDÉSI PAKTUM PONTJAI
1. A stabilitási és növekedési paktum prevenciós „szekciójának” jogi hátterét módosító rendelet lenne. Így például az EU tagállamai a kedvező gazdasági környezetet biztosító időszakokban is megfontolt költségvetési politikát kellene folytassanak, és megfelelő tartalékot kellene felhalmozniuk rosszabb időkre.
2. A korrekciót lehetővé tévő jogi hátteret módosító rendelet lenne, s a költségvetési politikák hibáinak kiküszöbölésére szolgálna. Ennek kereté ben például a GDP 60 százalékát meghaladó adósságú tagállamoknak már valóban érdemi tempóban kellene csökkenteniük az adósságukat.
3. Ez a pont egy többlépcsős szankciórendszert határoz meg a stabilitási és növekedési paktum módosításainak érvényre juttatására. Például az elfogadott költségvetési politikától való eltérés kamatozó letét lerakásának kötelezettségével járna. A szankciók életbe lépnének, hacsak minősített többséggel a tagállamok ellene nem voksolnak.
4. Ebben a pontban azt fektetnék le, hogy a tagállamok elfogadott költségvetési politikájában, annak elemeiben (például statisztikák, előrejelzési gyakorlatok, költségvetési eljárások) tükröződnie kellene a stabilitási és növekedési paktum közösség által elfogadott célkitűzéseinek.
5. A „követendő eljárás” a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és korrekciójáról intézkedne. Azon tagországoknak, amelyek markánsan megdőlnének, korrekciós intézkedési tervet kellene benyújtaniuk Brüsszelbe, ráadásul esetükben ajánlásokat fogadhatnának el, és „követendő eljárást” jelölhetnének ki számukra.
6. Ez a rendelet az euróövezetben fellépő, az említett makrogazdasági egyensúlyhiányt próbálná „erőszakosabban” kezelni. Ennek keretében ha egy tagország felszólítások után sem hajlana az egyensúlyhiány korrigálására, akkor akár GDP-je 0,1 százalékának megfelelő éves bírságot fizetne.
