Visszatér lassan az élet az öbölbe
Az első évfordulón emlegetett számokból újra megelevenedik a katasztrófa: tizenegyen meghaltak 2010 áprilisában, 4,9 millió hordó nyersolaj ömlött a Mexikói-öbölbe, 3,8 mil liárd dollárt fizettek ki eddig az egyéni és vállalkozói károsultaknak. A BP (korábban: British Petroleum) – mint a Deepwater Horizon kitermelő platform bérlője és működtetője – további 1,19 milliárdot utalhatott át Washingtonnak, valamint az érintett szövetségi államoknak és önkormányzatoknak. (Az öszszesen ötmilliárd dollár 931 milliárd forintnak felel meg.) A tekintélyében is alaposan megtépázott világcég 24 milliárd dollárt szabadított fel a teljes kárpótlásra – összesen több mint félmillió kárigényt adtak be –, mégis már-már talpra állni látszott, amikor oroszországi, sarkköri üzlete is meghiúsult.
Jól emlékszünk a nevekre, amelyeket hetekig-hónapokig ismételgetett a világsajtó. Tony Hayward, a BP botrányhőssé lett angol vezérigazgatója („Vissza akarom kapni az életem” –mondta a válság csúcspontján) a cég orosz érdekeltségéhez, a TNK-BP-hez került át, és állítólag egy londoni befektetési cégen töri a fejét. Nincs már a helyén Thad Allen, az amerikai parti őrség parancsnoka, a válságstáb feje sem. Állásába került a katasztrófa az illetékes bányászati felügyeleti hatóság élén állt Elizabeth Birnbaumnak; ő Washingtonban, a nonprofit szektorban tudott elhelyezkedni.
A jó hír ugyanakkor, hogy a korábbi években megszokott kerékvágásba lassan visszatér az élet az öböl térségé ben. A hétfői The Wall Street Journal értékelése szerint javultak a siralmas foglalkoztatási adatok. A halászat – az egyik fő helyi bevételi forrás – elől lezárt terület ugyan ma is Nógrád megye méretének felel meg, de kevesebb mint az egynyolcvanad részére apadt a csúcsponthoz képest. A tavaly nyári, 30 százalékos szállodai kihasználtság Florida, Alabama partjai mentén ma már a múlté: visszatérnek lassan a turisták. Sőt, a helyszíni beszámolók szerint a helyreállítás is ad annyi munkát, hogy alig találni üres irodát a 2005-ös Katrina hurrikán idején letarolt dzsesszfővárosban, New Orleansban. Igaz a kisvállalkozások továbbra is bajlódnak.
Vége a kitermelési moratóriumnak: az Obama-adminisztráció tíz új engedélyt is kiadott mélytengeri fúrásokra (egyiket sem a BP-nek). Átalakítják a szabályozási rendszert: a rossz felügyelet jellemzője volt, hogy túlságosan átvette az iparág szempontjait, miközben a kitermelésben érdekelt cégek – így a BP, a Transocean vagy a botrányt szinte teljesen megúszó Halliburton (többek közt a csődöt mondott betonszigetelés tervezője) – egymásra mutogattak. Az olajfoltok viszont nem tűntek el a nyílt tengerről, és csaknem 300 négyzetkilométer mocsárvidék is szennyezett maradt.
A kormány és független tudósok továbbra is a környezetszennyezés felmérésén dolgoznak. – Még mindig rengeteg olajról nem tudni, hogy hová lett – mondta Ian McDonald, a Floridai Állami Egyetem óceánkutatója a The Washington Postnak. Így a valódi károk mértékét egy évvel a történtek után is még mindig csak találgatni lehet.
