A magyaroknak tulajdonképpen kedvez, hogy az egyre szigorúbb állatjóléti előírások miatt innen egyetlen menetben a végcélhoz érhet a szállítmány, míg a Romániából indulóknak egyszer meg kell állniuk etetésre, itatásra. Többtucatnyi kereskedő van a piacon, de tíznél kevesebb magyar nagykereskedő kezén megy át a teljes honi bárányexport. A román és a bolgár uniós belépés nem nagyon zavarja a magyar juhbizniszt, bár Romániában a magyar állomány hétszerese található, a bolgár hasonló a miénkhez, de mindkét államban mellékterméknek számít a bárány, mert a tej, és az ebből készült sajt a fontos az ottani állattartóknak.

Amint Bátor Árpád, a Juh Terméktanács ügyvezetője elmondta, a magyar juhászok árbevételében a tejért és gyapjúért kapott pénz eltörpül a több mint 90 százalékos részesedésű bárányeladások mellett. Az átlagos években piacra kerülő 165-180 ezer magyar bárány után az idén csak 130-140 ezret tudtak eladni. A tavalyi csapadékos évet ugyanis megsínylették a juhok is. A fiatal állatok többsége az olasz asztalokon végzi, néhány tízezer jut Görögországba is. Itthon nem népszerű a juhhús – holott néhány évtizede még fontos népélelmezési cikknek számított –, amit bizonyít az is, hogy a hazai statisztikai hivatal a juhhúsnak még önálló rubrikát sem szán.

A kecske-, nyúl- és lóhússal együtt tartják számon, és a hetvenes évek egy főre jutó évi 80 dekája napjainkra negyedére csökkent.