A kormány az év elejétől bevezette a Nemzeti Közfoglalkoztatás Programját, ami az Út a munkához (UMA) közcélú munkaprogramot váltotta fel. A rendelkezésre állási támogatást a bérpótló juttatás (bpj) váltotta, és megszűnt az „egy család – egy segély elve”, vagyis a bpj bizonyos feltételek mellett minden aktív korú, tartós munkanélkülinek jár. Mindössze ennyi a jó hír a szegény családoknak az új rendszerrel kapcsolatban, ugyanis január óta a felére estek vissza a munkalehetőségek az önkormányzatoknál. Az UMA 117 milliárdos büdzséjével szemben az új programban csak 64 milliárd forint van. Így a rászorulók nem 8-10 hónapos, hanem csak 2-4 hónapos szerződéseket kapnak, és nem nyolc, hanem csak négy órában foglalkoztatják őket. Ezzel a kormány valóban megvalósította a korábbi monoki polgármester álmát, a segélyért közmunkát elvét, a négyórás munkáért egy hónapban ugyanis alig kapnak többet a közmunkások, mint a bpj 28 500 forintos összege, amit a jövő évtől csak akkor folyósítanak az igénylőknek, ha fel tudnak mutatni 30 nap munkaviszonyt. Az önkormányzatoknak jogukban áll a bpj-t megvonni valakitől, ha az illető nem tartja rendben a portáját. A legnagyobb problémák azokon a településeken alakultak ki, ahol az önkormányzat az egyetlen foglalkoztató. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár április elején bejelentette, hogy júliusig változtatnak a szabályokon, és forrást is átcsoportosítanak.