Európának üldöznie kell Amerikát!
Éles vita dúl ma Brüsszelben és a tagországokban, hogy vajon lehetséges-e egyszerre kiigazítani az állami pénzügyeket, csökkenteni az adósságot és a költségvetési hiányt, s közben ösztönözni a gazdasági növekedést?
A bankok jövőjét – és nem a bankárokét – biztosítani kellett, egyrészt a gazdasági vérkeringés fenntartása, másrészt az állampolgárok megtakarításainak megőrzése érdekében. A GDP-nek mintegy három százalékát tették ki a különböző mentőintézkedések, tőkeinjekciók, például a munkahelyek tömegét fenntartó autóipar támogatására, valamint a kereskedelem és a fogyasztás élénkítésére.Most jön azonban a válságkezelés második szakasza, amely nem kevésbé nehéznek ígérkezik, mert helyre kell állítani a makrogazdasági egyensúlyt. E tekintetben éles vitában állunk a mostanában inkább tiltakozó, mintsem tárgyaló szakszervezetekkel, amelyek elvi alapon ellenzik ezt a mostani kiigazítási folyamatot, mert azt egyoldalúnak tartják. Megértjük az aggodalmakat, ám mi azt hangsúlyozzuk: ha a tagállamok most nem rendezik az állami pénzügyek helyzetét, akkor később ez még drágább és fájdalmasabb lesz. De hozzátesszük: ezzel egy időben növekedési és munkahely-teremtési stratégiát is meg lehet hirdetni. A EU növekedési képességét meg kell kétszerezni. A vállalatoknak esélyt kell adni a fejlődésre, a bővülésre.
Mi a teendő a növekedés serkentése érdekében?
Például az állami működés hatékonyságának növelése. Vagy: ilyen körülmények között is érdemes lenne beruházni az „okos” infrastruktúrába, a hálózatfejlesztésbe, a kutatás-fejlesztésbe, az egyetemekbe, az oktatásba. A cégek számára most a legnagyobb segítség az adminisztratív terhek mérséklése lenne. Adócsökkentésre nincs sok esély jelenleg, de a kormányok kezében nagyon sok egyéb eszköz van, amelyek bevetése nem kerül pénzbe. Változtatni lehet például a szabályozáson. Az elképzelések középpontjába kéne állítani a kkv-szektort. Szervezetünk nagy érdeklődéssel tekint az Európai Bizottság készülő csomagjára, amely az egységes piac bővítésére tesz átfogó javaslatokat. Ez szükséges feltétele a növekedés megindításának. Ha valóban létrehozzuk az európai belső piacot, azzal megnyitjuk a növekedés útját a vállalatok előtt, és egyben persze fokozzuk a versenyt. Elő lehet mozdítani a kis- és középvállalatok nemzetközivé válását is. Szembe kell néznünk a globális kihívással: a felzárkózó térségekben a gazdasági növekedés irama szédítő, de ennél is nagyobb aggodalomra ad okot, hogy az amerikai gazdaság is sokkal gyorsabban növekedik. Elgondolkodtató, hogy a tengerentúllal mindenben össze vethető Európa miért nem képes ugyanarra a teljesítményre.
Valóban, miért nem?
Az európaiak ugyanolyan kreatívak mint az amerikaiak. Ugyanannyi vállalatot alapítanak, mint az amerikaiak. De ha megnézzük, mi történt ezekkel a cégekkel három évvel az alapításuk után, azt látjuk, ugyanannyi maradt fenn, de közben az amerikaiak háromszor akkorára duzzadtak, mint az euróapaiak és jóval több munkahelyet teremtettek. Miért? Először is, az amerikai belső piac tényleg egységes. Másodszor, a kockázati tőke sokkal nagyobb szerepet játszik. Ebből következik, hogy a kockázatvállalás mértéke is nagyobb, az amerikaiak javára persze. Az amerikai cégek inkább részvénytőkére támaszkodnak, míg az európaiak bankhitelre, nem véletlen, hogy most annyit panaszkodunk a kkv-szektor finanszírozási nehézségei miatt. Harmadszor, az innováció. Az Egyesült Államokban sokkal szorosabb a kapcsolat az egyetemek, az államilag finanszírozott kutatások és a magánvállalatok között.
Hol van Európa előnye a globális versenyben? Megnevezhetők azok a szektorok, amelyeket érdemes támogatni, amelyek világelsők lehetnek és maradhatnak?
Európa fejlett régió, nincsenek üres terek, ahova egy-két ágazat betörhetne. Mindenben jónak kellene lennünk, s azok is vagyunk, például az autóiparban, az autóalkatrész gyártásban, a gépiparban, a gyógyszeriparban. Jók vagyunk, de nem a legjobbak. Ezért a megoldás kulcsa a kutatás, az innováció. És a piaci hozzáférés. Erről folyik most az igazi vita Genfben, a Világkereskedelmi Szervezetben, az USA, az EU és Kína között. A kérdés: egyenlőek-e a piacra jutás feltételei? A világkereskedelmet újraszabályozni óhajtó dohai forduló tíz éve tart, de közben a globális erőviszonyok teljesen megváltoztak. S számunkra már nem is annyira a szabályozás a kérdés, hanem a technológiai fejlődés előmozdítása és a piacok nyitottsága. A technológiafejlesztésben az amerikaiak jobbak, ezért növekednek gyorsabban, de a kínaiak is jönnek fel, megújuló energiákban, a vegyiparban például. A viszonosság elvét érvényesíteni kell. Ha kínai cégek beléphetnek az európai belső piacra, akkor az európaiak is jelenhessenek meg Kínában ugyanolyan feltételek, játékszabályok mellett. Vajon ugyanúgy tiszteletben tartják-e a szellemi tulajdonjogokat, mint mi? Ugyanúgy szervezik a közbeszerzési eljárásokat, mint mi? A globális versenyben csak ilyen körülmények között tudunk helytállni, s ettől függ a jövőnk.
