Amikor a magyar kormány felfüggesztette a tárgyalásokat tavaly júliusban az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőivel, akkor az unió küldöttsége írásba adta kifogásait, s a négy pontból az egyik a devizahitelezés akadályozása volt. A brüsszeli delegáltak aggodalmuknak adtak hangot, hogy sérülhet a tőke szabad mozgásának alapelve. Ezzel nyilvánvalóan arra utaltak, hogy az euróra is kiterjesztett tilalom a legfőbb probléma. A malmok Brüsszelben is lassan őrölnek, de az ügy eljutott volna odáig, hogy megindul a jogsértési eljárás, s ezt kívánta elkerülni a magyar kormány.

Az Európai Bizottság ugyanakkor nem bátorítaná az euróban folyósított jelzáloghitelezés felfuttatását. Ezt az óvatosságot is tükrözte a brüsszeli végrehajtó testület minapi jogalkotási javaslata, amely a pénzügyi válság előtt tapasztalt túlzásoktól óvná a hitelezőket és a közvetítő tevékenységet folytató cégeket, miközben információkkal és új szabályozással védené a fogyasztót. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az árfolyamváltozások hatását kötelező lenne elmagyarázni a szerződések megkötése előtt. Azt is részletezni kellene, hogy egészen pontosan melyik árfolyamot alkalmazza a bank. A javaslat kitérne a hirdetések tartalmára is. A széttöredezett piac uniós harmonizálására tett kísérletként értékelhető, hogy a bizottság a jelzáloghitelezésben érdekelt összes céget egyformán szabályozná, létrehozná az egységes uniós működési engedély intézményét, s a hitelekről, hitelt felvevőkról szóló információkat elérhetővé tenné a pénzintézetek számára a kötelező hitelképességi vizsgálat elvégzésére. Magyarországon ebből több feltétel már teljesült egyébként. W