E mértéken még az Orbán-kormánnyal kevésbé szimpatizáló szakemberek sem akadnak fent. Nem mintha a deficitmutató megbékélt költségvetési helyzetről tanúskodna. Van feszültség rendesen az önkormányzatoknál, a tb alapokban, amelyek sürgős rendezésre várnak. Ám ezek léte nem most, a vártnál magasabb hiánnyal derült ki, ott vannak időtlen ideje. Fölösleges tehát drámai helyzetet vizionálni. A befektetők sem tették, a kereskedés nyugodtnak tekinthető légkörben zajlott tegnap.

Hogy mégis fokozott várakozás előzte meg az adat közlését, illetve azt, hogy a kommentárok nem nélkülözték a csípős megjegyzéseket, egyedül magának köszönheti az Orbán-kormány.

Megint házhoz mentek a pofonért: pökhendi, fölényeskedő ígéreteket tettek a – még a Bajnai-kormány által törvénybe foglalt – deficit teljesítésére. S nem az ígérettel van baj. Jó pap holtig tanul – ha kell, szerénységet.

Valami azt súgja azonban, hogy e nemes tulajdonsággal az előttünk álló időszakban sem fognak minket lenyűgözni Orbánék. Olyan korszak küszöbén állunk, amelyre nem kaptunk felkészítést a választások előtt. Lehet szeretni vagy nem szeretni, egy tény: mélyreható változásokat készítenek elő. Eddig rendre csak verbálisan „megreformált” területek – mint a szociálpolitika – esnek át a reform valódi tűzkeresztségén. Hosszan lehet persze vitatkozni az intézkedések szakszerűségén. Tettük ezt húsz éven keresztül, és tehetnénk még egy ideig, míg az egész a fejünkre nem omlik. Egyvalami viszont teljes bizonyossággal kijelenthető: a boldogabb élethez vezető út nem épp így nézett ki az ellenzéki Fidesz „szakirodalmában”, ahogy azt manapság megpróbálják elhitetni velünk. Ám hiába erőlködöm, sehogy sem látom magam előtt Szijjártó Péter meggyötört ábrázatát, amint széttárt karokkal beismeri mindezt a kamerák előtt.

Okosabban is tesszük, ha túllépünk e jellembeli hibán, és azt vizsgáljuk,mi vár a kormányra. A maga udvarában megkezdte a rendrakást, de az önkormányzatokhoz még keresi a bejutást. Igazából senki nem tudja, inkább csak sejti, mit találni ott. Olyan adóssághegyeket, amelyek lebontásához bizonyára nem lesznek képesek maguktól a települések. A központi kormányra vár tehát ez a könnyűnek semmiképpen nem nevezhető feladat. Ha itt is eredményt tudnak elérni – ami, ismerve a helyhatóságok ellenálló képességét, nem magától értetődő – akkor, de csakis akkor megengedhetnek maguknak egy kis melldöngetést. Azt is elegánsabb volna magukra zárt ajtók mögött tenni.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter fogadkozása sem volt elég a cél teljesítéséhez