Titkárnője körbetelefonált: – Nem láttátok a miniszter urat? És a Pénzügyminisztérium nehézkes hajója kecsesen siklott tovább a József nádor tér felett. Kupa úgy kormányozta, hogy soha nem volt fönt a kapitányi állásban. – Lengyelkém, dolgozni csak a buták szeretnek, ez nem munka, hanem szórakozás – mondta számtalan beszélgetésünk egyikén. Nem is dolgozott soha egyetlen napot se. Beszélgetett, csevegett, színt játszott – a legjobb Jágó, Mefisztó, Falstaff lehetett volna –, cigarettázott, lányokat forgatott és pálinkázott, de dolgozni, azt már nem.

Tíz éven át minden reggel bejött hozzánk, hátravetette magát a széken és délig kibeszélte vagy meghallgatta a világot. Gyűlölte az egyedüllétet. Kiismerte az emberek minden rugóját, hajtószíját, motorját, de soha nem szerelte szét, inkább egyszer egy évben eljátszotta őket. Mellesleg elolvasott mindent, akár Antal László. Antalnak matematikus és sakkagya volt, Kupának félelmetesen áttekintő és beleérző vándorszínész és bohóc agya. Mi köze ennek a költségvetéshez és az adókhoz? Semmi. Csakhogy Kupa zseniálisan felfedezte a száraz és keserű adózás belső iróniáját, valljuk meg, bohóctréfáját. Olyan országban adóztatni, ahol az adó sokkal inkább vicc és komédia, mint komor valóság – KupaMihály megtalálta az egyetlen lehetséges közgazdasági utat: nem nevelünk, nem tanítunk, szórakoztatunk, trükköket mutatunk be. A pénzügyminiszter bűvész – figyeljék a kezemet, csalok! – és egy ország érezzen késztetést, hogy megtanulja a mutatványait.

Kupa elsőként értette meg Széchenyi után, hogy az adózásról nem elég beszélni, életünk részévé kell tenni. A nyolcvanas évek végén úgy nyeltük le a keserű adópirulát, hogy észre se vettük. Kupa jó minisztere volt az Antallkormánynak. Megcsináltatta és végrehajtatta a mikrogazdaság stabilizálásához szükséges programot. Az 1991–92-es Kupa-program beírta a szerző nevét a gazdaságtörténetbe. A szerencsétlensége, hogy a politikába keveredett – nem az ő színdarabja volt. Hetvenéves. Még mindig tud mindent a gazdaságról. „Csapnak vad szelek rám, / lógatom a létem, / s magam annak látom, / aki nem leszek már.” – írta Morgenstern. Gyújts rá, idd meg! Megtetted, amit kellett. Érdemes volt. Lesz még másik világ.

Kupa Mihály