Családi vállalkozó az év fiatal menedzsere
A száz százalékban családi tulajdonú vállalat elődjét Péter édesapja, Lakics László alapította egyéni vállalkozóként, 1985-ben. A cég mára a dél-dunántúli régió jelentős munkaadójává vált, s mint ilyen, kiemelt fontosságot tulajdonít a lakatos, hegesztő és forgácsoló hiányszakmák támogatásának képzési, és munkahelyek biztosításával. A vállalat pénzügyi mutatószámai 2003 óta növekvő tendenciát mutatnak – Péter ekkor állt munkába a cégnél, s a többi között ezeket értékelte a zsűri is, amikor a díj odaítéléséről döntött.
Nem volt elvárás, hogy az idősebbik Lakics fiú átvegye apjától a stafétát, sőt eredetileg pénzügyi tanácsadói karriert képzelt el magának, s rövid ideig dolgozott is multinacionális cégeknél. Az ott szerzett tapasztalatokat nagyon hasznosnak tartja, hisz többek között így jött rá arra, hogy az alkalmazotti státusz nem neki való.
– Valami feszített belülről, bár a munkahelyi környezet ideális volt, de én teremteni akartam –meséli Lakics Péter, aki úgy hiszi, szüleitől örökölt egy jó adag önfejűséget és konokságot, ez pedig már eleve vezetői szerepre predesztinálja.
A váltás mégis hirtelen érte, ugyanis amikor apja felajánlotta, hogy egy elbocsátott telepvezető helyére a fiát állítja, Lakics Péter még nem érezte készen magát arra, hogy egy komplett céget vezessen. „Jobb lett volna, ha több külső tapasztalattal rendelkezem, de addigra már túlságosan határozott elképzeléseim voltak arról, hogy milyen irányt kell képviselnünk.” A családi vállalaton kívüli tapasztalatszerzést Péter komolyan ajánlja minden „trónörökösnek”. Kilenc évvel fiatalabb öccsét is arra biztatja, hogy tanulmányai végeztével helyezkedjen el egy olyan, akár külföldi cégnél, ahol nem számít, hogy mi a vezetékneve.
A kezdeti bizonytalanság aztán hamar elmúlt, a fiatal vállalatvezető megtapasztalta, hogy a gyakorlat az, ami felkészíti az embert a feladataira. – Apám nem szólt bele semmibe, hagyta, hogy csináljam a dolgom, ahogy tudom. Ez egy hatalmas gesztus volt a részéről, mert ez talán ellent is mond a cégvezetési elveinek – mondta.
Lakicséknál a mai napig nem történt meg a klasszikus értelemben vett hatalomátvétel: apa és fia jól felosztotta egymás közt a területeket. Így Lakics László ma már főleg arra a területre koncentrálhat, amely a legközelebb áll személyiségéhez, vagyis a gépekkel, technológiákkal és beruházásokkal. – Ő ízig-vérig műszaki ember – mondja apjáról Lakics Péter –, akiben többek között azt is nagyon tisztelem, hogy bár egy garázsban álló esztergapadon kezdte a vállalkozását, mindvégig együtt tudott nőni a céggel.
Bár Lakics Péter az általános vállalatvezetésen kívül is igen sok területért (többek között a vevőkapcsolatokért és az emberierőforrás-gazdálkodásért) felelős, saját szerepét inkább rendszerépítőként definiálja, legfőbb feladatának pedig a fejlődési irány meghatározását tekinti. – Akkor válnék alkalmatlanná a cégvezetésére, ha nem látnám többé a fejlődési lehetőségeket, fejleszteni pedig elsősorban akkor kell, ha a felfelé ívelő pályán vagyunk – fogalmazza meg sikerességének titkát a vállalatvezető.
Saját bevallása szerint, ennek érdekében a munkahét legalább egy napját cégen kívüli, de szakmába vágó tevékenységekkel tölti el, mivel íróasztalánál ülve, a napi rutinfeladatok mellett kevésbé tud a cég fejlesztéséről gondolkodni. „Akkor jönnek a legjobb ötleteim, amikor nem vagyok bent a cégnél.” Emellett fontosnak tartja, hogy elég időt áldozzon a feltöltődésre. Szabadidejét legszívesebben két kicsi gyermekével tölti, de rendszeresen teniszezik és rajongója a fémből készült, kinetikus (mozgó) szobroknak is.
Ügyek
Lakics Péternek két szívügye van, az első a családi vállalatok fejlesztése Magyarországon, a másik pedig az utánpótlás-nevelés, a fiatal vállalkozók összefogása. Ennek érdekében több szervezetben is vállal feladatokat. Alapító elnöke a Fiatal Üzletemberek Gazdasági Egyesületének, amely a dél-dunántúli, harmincas éveikben járó vállalkozókat tömöríti egybe, egyúttal a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, ahol a fiatal vállalatvezetőket, vállalkozókat képviseli. Tagja az Európai Vállalkozó Parlament magyar delegációjának is.
Miután 2000-ben diplomát szerzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdálkodástudományi Karán, a svájci International Institute for Management Developmentben képezte tovább magát, mely világszinten elöl jár a családi vállalatok jellegzetességeinek kutatásában és oktatásában. Vallja: az övékéhez hasonló cégek általában fele lőseb ben állnak a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a társadalmi problémák kérdéséhez.
