A Művészetek Palotáját (MüPa) felépítő TriGránit elnöke, Demján Sándor tavaly év végén a PPP-projektekről szólva a Népszabadságnak azt nyilatkozta: a MüPa esetében a 2002-es kormányváltást követően az új kabinet kérésére alakították át a részletfizetéses konstrukciót PPP-szerződéssé. Ez az állam számára előnyös volt, miután a többszöri programmódosítás és a kétéves csúszás ellenére az eredeti vállalási árért, 31,5 milliárd forintért építették meg a beruházást úgy, hogy az eredetileg tervezett helyett 17 ezer négyzetméterrel nagyobb épületet építettek. A működtetési szerződést úgy kötötték meg, hogy harminc évig üzemeltetik az házat, míg a futamidő leteltével egy teljesen felújított épületet adnak át az államnak.

Egy név nélkül nyilatkozó forrásunk szerint jócskán akad olyan PPP-beruházás, amelyben a 30 éves futamidő alatt hat százalék körüli éves eurókamat ketyeg az államnak, míg például a múlt hét második felében kibocsátott magyar dollárkötvényeket 7,625 százalékos fix kamat mellett vitték el. Vagyis ha ilyen beruházást szeretne kivásárolni az állam, alighanem az drágább lenne számára, mint az eredeti szerződést fenntartani. Lévén a kivásárlást is meg kell finanszírozni valamiből, s ha ezt devizakötvényekkel teszi, jelenleg drágább a forrás, mint egy ilyen konstrukció. Persze sok múlik azon, milyen finanszírozási formát talál a magyar állam.