Alkudozás nyomásgyakorlással
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára minden lehetőséget megragad, hogy mulasztáson érje a sztrádaépítőket, és így lecsíphessen valamennyit a nekik évente fizetendő költségvetési tízmilliárdokból. Eltökéltségéért az adófizetők hálásak lehetnek. Még akkor is, ha a kormány bajnokának fegyverei alig fogják a „gonosz magánbefektetők" szerződéseinek páncélját, és érvei a nemzetközi bíróság előtt sem garantálnák a győzelmet.
Hegmanné ennek ellenére taktikusan harcol: ott támad, ahol legalább sansza van az áttörésre, vagyis az M6 Tolna Autópálya Koncessziós Zrt. szakaszán. A Pécs felé vezető autópálya középső 65 kilométere ugyanis a leggyengébb láncszem – a sztráda még nem kapta meg a végleges forgalomba helyezési engedélyt. Van hát mivel nyomást gyakorolni üzemeltetőjére. Amire az elmúlt hetek háttérben folyó tárgyalásai után szüksége is van az NFM-nek. A frontok ugyanis megmerevedtek, az M6 Tolna a bennfentesek szerint egyértelművé tette, hogy a kormányzati kérés ellenére nem éri be a neki járó rendelkezésre állási díj jelenleg fizetett 90 százalékával, a fennmaradó 10 százalékról pedig sem visszamenőleg, sem a jövőben nem mond le.
Márpedig a kormány képviselői az alkudozás néhány napon belül esedékes folytatásakor már valami egészen mást szeretnének hallani. Nem maradt hát más megoldás, az államtitkár támadásba lendült: néhány új adalékkal megkeverve elpufogtatta mindazt, amivel már többször nekiment az M6 Tolna befektetőinek. Tette ezt annak reményében, hogy a társaság tartja magát vállalásához és a minisztérium megkérdezése nélkül nem nyilatkozik, azaz „nem lő vissza".
Bemondta például, hogy az M6-os Dunaújvárost Szekszárddal összekötő szakaszának burkolatából az útépítők hozzávetőleg tízmilliárd forintot spóroltak ki. A meghivatkozott mérések szerint legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a burkolat vékonyabb a vártnál. Amivel a baj nem is az, hogy a méréseket végzők szerint ekkora kárt okozó eltérést a burkolat 13 helyről vett mintáiban állítólag nem találtak. Nagyobb gond, hogy a hibákat az NFM nem árazta be tételesen, így bátor dolog azok összértékét számszerűsíteni. Emellett kissé botor dolog is, hiszen az ilyen vagy hasonló hibákért 2038-ig az M6 Tolna felel. Méghozzá úgy, hogy autópályája szolgáltatási színvonala állandó állami kontroll alatt van – és ha valami hibádzik, azonnal ugrik a költségvetéstől várt apanázs egy része.
De az NFM bajnoka szerint nem csak műszaki gondok vannak az M6-oson, a forgalom sem éri el az autópályához méltó mértéket. Ami akár igaz is lehet. A forgalomszámlálások tanúsága szerint tavaly év végén a sztráda középső szakaszát naponta csak 6900 személygépkocsi használta. Ami tényleg nem sok, de negyedével több a négy évvel ezelőtt készült előre becslésekben szereplő napi 5500 személygépkocsinál. De a vártnál több van tehergépkocsiból is - naponta 1200 koptatja az M6-os hibásnak tartott burkolatát, szemben a 2007-es prognózisokban szereplő 834 kamionnal.
Akárhogy is, az NFM-ben azt látszólag már belátták, hogy az M6-os egy darabig marad, ami: koncessziós autópálya. Ezen pedig az sem változtat, hogy a koncessziós szerződés szerint az állam valószínűleg visszavehetné a sztráda üzemeltetését a magánbefektetőktől. Ha ezt a lépést a kormány, mondjuk, jövőre megtenné, a költségvetésnek néhány százmilliárd forintot azonnal ki kellene fizetnie a beruházásért, na meg a befektetők elmaradt hasznáért.
Marad tehát a kevésbé látványos megoldás, azaz a rendelkezésre állási díjak csökkentése.Az erről folyó vitával azonban a bíróságig nem célszerű eljutni. Ha ugyanis a nemzetközi fórum előtt esetleg kiderül, hogy az M6-os a kormányzat állításainak megfelelően hibás, még a végén le kell zárni. Hiszen a közlekedők biztonságát nem szabad veszélyeztetni. Ha viszont a bíróság nem talál hibát az autópályán, a kormány kénytelen lesz az M6-os helyett más megtakarítási lehetőség után nézni.
Hegmanné ezzel együtt akár jól is láthatja az M6-os ügyét. Ha például azt mondaná: a befektetők a szerződésükben rögzített áron téliszalámis szendvics készítésére vállalkoztak, de végül csak párizsisat tettek a Dunaújváros és Szekszárd közti mezők porába, a szalámi és a párizsi ára közti különbséggel viszont nem számoltak el, feltehetőleg minden kamionos értené, miről beszél. Más kérdés, hogy az állam ilyen hozzáállás mellett lesheti, mikor jelentkezik valaki a magyar autópályaberuházások pénzelésére. Az M6-os Bóly és Ivándárda között még hiányzó 23 kilométerének, valamint az M60-as Pécset Szentlőrinccel összekötő 24,8 kilométerének finanszírozása legalábbis mostanság aligha fér bele a költségvetésbe.