Tüntetők hangolták fel az uniós csúcsot
Ennek oka, hogy az európai szakszervezeti szövetség Brüsszelben nagy tüntetést szervezett a megszorítások és a bérpolitikát is érintő versenyképességi paktum ellen. A tiltakozók szolidaritási paktumot szorgalmaztak. A vízágyúk bevetését kierőszakoló kisebb rendbontás ellenére az üzenetet meghallották az Európai Tanács épületében, ahol a felvonulással egy időben, s még a csúcs kezdete előtt a szociális partnerek találkoztak.
A szakszervezetek képviselő John Monks szerint a csütörtök–pénteki csúcson nagyjából összeálló gazdasági kormányzási csomag túl nagy hangsúlyt fektet a megszorításokra, amelyek terhe azokra hárul, akik a pénzügyi válság kirobbanásában nem játszottak szerepet. Örömét fejezte ki azonban, hogy egyetértenek a foglalkoztatás bővítésének kiemelt fontosságával, a gazdasági növekedés serkentésével. A soros elnökség nevében Orbán Viktor kormányfő viszont hozzátette: nem elegendő a növekedés serkentése, mert például az innováción alapuló gazdasági bővülésből kiszorulhatnak azok a rétegek, amelyeknek nagyon rossz a szociális helyzetük és alacsony a képzettségük. Számukra közmunkaprogramokat kell szervezni, s ez az állam feladata lesz. Európa számára az első számú teendő Orbán Viktor szerint a munkahelyteremtés és az államadósság csökkentése; utóbbi folyamatot előmozdíthatja a hat jogszabályból álló csomag, amelynek tartalmáról a tagországok a magyar elnökség alatt egyetértésre jutottak. Az Európai Parlamenttel azonban még egyezkedni kell.
Erre kitért Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is, mondván, e hatos csomag része az átfogó programnak, amellyel az unió kezelni kívánja a válságot. Ezen euróövezeti megállapodáshoz – az valutazónán kívüli államok kisebbségéhez csapódva – Magyarország nem csatlakozik.
A délelőtti szociális eszmecsere után mind Herman Van Rompuy, mind José Manuel Barroso azt várta, hogy csütörtök este az állam- és kormányfők véglegesítik az „átfogó választ”, s óriási lépést tesznek a válságkezelésben. Annak ellenére fejtettek ki ilyen derűlátó véleményeket, hogy a portugál kormány szerda éjjel öszszeomlott, pedig Brüsszelben ezelőtt még azt hangoztatták, hogy a portugál pártok nem kérdőjelezik meg a fiskális rendezés menetét. – Időt kell adni, hogy túljussanak a kormányválságon – mondta a portugál Barroso, míg José Socrates miniszterelnök még csütörtökön is azt hangoztatta, hogy pénzügyi mentőcsomagról szó sem lehet. A piaci szereplők viszont úgy látják, Portugáliának az unióhoz kell fordulnia, követve Görögország és Írország példáját, s legalább 70-100 milliárd euróra lesz szükségük. De ügyvezető kormánnyal aligha lehet kiigazító csomagról megegyezni és még az IMF-et is behívni. Az Open Europe vezető közgazdásza, Raoul Ruparel azt írta, legjobb lenne, ha Portugália eleve átütemezné adósságát, így megkímélné az adófizetőket és kiterítené a veszteséget a befektetőkre is.
Ha Portugália mégis segítséget kérne, akkor az uniónak az ideiglenes pénzügyi alaphoz kellene hozzányúlnia. Abban a pénzügyminiszterek már megállapodtak, hogy az eurózóna tagállamai által létrehozott alap hitelezési kapacitását a meghirdetett 440 milliárd euróra emelik, de a garanciák tényleges megemelésére várni kell júniusig, mert például a választás elé néző Finnország feloszlatott parlamentje erről nem dönthet. Kisebb vitát váltott ki, hogy az állandó pénzügyi mentőalap – amely 2013 júliusától működne, s amelybe 700 milliárd eurót helyeznek, hogy 500 milliárdot hitelként kihelyezhessenek –alaptőkéjének felét 2013-ban adnák össze az eurózóna tagállamai, s a maradékot a következő három évben. A német kormány azonban sokallja az első nagy összeget, s négy év helyett inkább öt év alatt tenné be a maga részét.
