Lehet-e állami a negyedik mobilszolgáltató? – ezzel a címmel invitált a magát függetlenként azonosító stratégiai tanácsadó, a Capitol Consulting Group éves tanulmányának ismertetésére, amely azzal foglalkozott, hogy a 2008-as sikertelen mobiltendert követő moratórium lejárta után miképpen lehetne leghatékonyabban és újszerűen hasznosítani a magyar frekvenciavagyont. Következtetéseik sok tekintetben párhuzamosak az ügyben eddig elhangzott kevés, de egy irányba mutató kormányzati mondással.

A cél, hogy az egész országban legyen széles sávú internet

Mint tegnapmegírtuk, állami szinten kalkulálnak egy új piaci szereplő megjelenésének elősegítésével, s esetleg az abban való részvétellel. A CCG tanulmánya szerint is az egyik reálisan kivitelezhető forgatókönyv, hogy a meglévő állami tulajdonú gerinchálózat felhasználásával és fejlesztésével, a magántőke közreműködésével, valamint a meglévő negyedik frekvenciacsomaggal létrehozható egy olyan kisebb, részben állami, nagyobb részben magáncég, amely felépít egy negyedik infrastruktúrát. (Az állam több országos adatátviteli gerinchálózat felett is rendelkezik, a MÁV, és a Magyar Villamos Művek, valamint Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet is saját optikai hálózatot épített ki, ezek számottevő kihasználatlan kapacitás mellett üzemelnek.) Ez beruházásokat és fejlesztéseket is jelentene.

A szcenárió szerint a hálózatot bérbe lehetne adni a piacon megjelenni szándékozó virtuális szolgáltatóknak – természetesen az állam által szabályozott és alacsony áron. Vagyis az esetleges állami résztulajdonú cég nagykereskedő lehetne. A CCG szerint a közös platform a mobilinternet, hiszen ez a piac bővül a leggyorsabban, ez a gazdaság igazi hajtóereje. Az országos hálózat kiépítését 160 milliárd forintra taksálja a tanácsadó cég, ám mint Turi Ferenc ügyvezető elmondta: ezt 15 éves távlatban kellene beruházni (a korábbi tender is 15 évvel számolt), s azzal nem foglalkoztak, hogy ezt állami vagy magánforrások biztosítják, mint ahogy azzal sem, hogy egy ilyen cég a későbbiekben mennyivel gyarapítaná, vagy vágná meg a költségvetést. Ez részletes hatástanulmányok kérdése.

A felvázolt forgatókönyv minimum érdekes: részben azért mert tartalmat adhat Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter azon kijelentésének, hogy a korábban Nemzeti Digitális Közmű néven ismert projektet új műszaki és egyéb tartalommal kívánják megvalósítani. Vagyis, a gerinchálózat mellett az új műszaki tartalom a rádiós alaphálózat lenne, az egyéb tartalmat pedig adhatnák a virtuális szolgáltatók, a hálózat bérlői. De az elgondolás beleillik a Digitális Megújulás Cselekvési Tervbe is, amely célul tűzte ki, hogy ne legyen olyan település, amely nem fér hozzá a széles sávú internethez.

Az elképzelés megvalósítása sokkal részletesebb hatástanulmányokat igényel, mert még az sem látható előre, ennek milyen hatása lenne a piacra. Főleg akkor, amikor a Vodafone és a Telenor nagyszabású hálózatfejlesztési projektekbe kezdett az elmúlt hónapokban, melyek célja az ország teljes 3G-s lefedése – igaz, ehhez frekvenciák kellenek. A szolgáltatók számára a piac amúgy ma kedvezőtlen: zsugorodik, s a válságadókat is nyögniük kell. Újságírói kérdésre a cég szakemberei elismerték: ez az üzleti modell egyelőre a világon ki nem próbált kategóriába tartozik.

Viták várhatók még a tanulmány kiindulópontja kapcsán is: a frekvenciamoratórium ugyanis egyes értelmezések szerint az egykori Nemzeti Hírközlési Hatóság által önként vállalt korlátozás, amiből eddig is bármikor ki lehetett volna hátrálni. Kötelező akkor lett volna, ha az akkori hatóság eredmény nélkül zárja le a tendert. Ám vannak, akik úgy vélik, mivel azt végül érvénytelennek nyilvánították, a moratórium nem volt kötelező.