Az érintett tíz ország közül Martonyi három és öt közöttire tette azok számát, amelyek az egyeztetések végeztével a csatlakozás mellett dönthetnek. A külügyminiszter elmondta: Magyarország alapvetően egyetért a készülő megállapodás céljaival, a paktum ugyanakkor az uniós tagállamok közötti adóversenyt is mérsékelni akarja. Martonyi elismerte, hogy a gazdaságilag gyengébb uniós tagállamok nem szívesen mondanak le arról, hogy kedvező vállalati adókkal csábítsák magukhoz a külföldi befektetőket. A nem eurózónatagok döntését az is befolyásolja, hogy kapnak-e lehetőséget „mazsolázni”. Vagyis a nem eurózónatagok kiszemezgethetnek-e maguknak a paktumból néhány pontot anélkül, hogy a megállapodás egészét magukra nézve kötelezően vállalnák.

Reális veszélynek nevezte azt a felvetést, hogy az adóharmonizáció érdekében a régi uniós tagállamok a kohéziós alapokat használnák nyomásgyakorlási eszközként az újakkal szemben. Két-három évvel ezelőtt már felvetődött, hogy a kelet-közép-európai országok a brüsszeli közös alapból kapott felzárkózási pénzeket ne használhassák olyan infrastrukturális beruházásokra, amelyek elősegítik a nyugat-európai termelő kapacitások áthelyezését. Mindezek fényében a külügyminiszter alapvető magyar érdeknek nevezte, hogy hazánk a 2014–2020 közötti időszakban legalább annyi kohéziós forráshoz juthasson, mint a 2007–2013 közötti periódusban.