Nehéz szerep a női vállalkozóké
A harmincas évei közepén járó Éva több mint tíz éve vezeti saját butikját egy Pest megyei kisvárosban. Időközben elvégzett egy főiskolát, megszerezte a középfokú angol nyelvvizsgát, és nemrég megszületett első kisfia is. Eleinte a beszerzésen, könyvelésen kívül ő végezte a napi feladatokat, azaz például nyolc órában eladóként is működött. Ma már könyvelőt és két alkalmazottat foglalkoztat, stabil vevőköre van. A siker titka szerinte annyi volt, hogy az első időszakban időt, energiát nem sajnálva dolgozott. Élvezte az újabb és újabb kihívásokat, és tudta, hogy nagyon roszszul érezné magát a bőrében, ha egy irodában kellene ülnie reggel 8-tól délután 4-ig. Mindig őszintén megmondta a vevőinek, ha úgy gondolta, egy-egy darab nem igazán áll jól rajtuk, és – bár voltak, akik emiatt kifordultak az üzletből – a többség értékelte az öltözködéssel kapcsolatos tanácsait, ötleteit. Éva kilépett a megszokott sémákból, de saját bevallása szerint nem bánta meg. Bár példája korántsem egyedi, a szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar nők leginkább kényszerből – leépítést követő hosszú, sikertelen munkakeresés után, sokévnyi gyesről visszatérve, az alacsony fizetés miatt mellékállást vállalva, és gyakran válás után – lépnek be a vállalkozók közé. Becslések szerint az Európai Unióban és Magyarországon az öszszes vállalkozó kevesebb, mint harminc százaléka nő.
– Az üzleti világot folyamatos változási igény és kényszer jellemzi, ahol a profit áll mindenek felett. A nők nehezen találják a helyüket itt, főleg akkor, ha kevés támogatást kapnak a környezetüktől – mondja Joó Zsuzsanna okleveles business és management coach, a NőTárs Közhasznú Alapítvány elnöke. A szakember tapasztalatai szerint Magyarországon a női vállalkozók önbizalma, önismerete nagyon alacsony, de a szükséges képességek között gyenge láncszem a hatékony kommunikáció is. Nagy az igény a vezetési önismerettel, a közönség előtti megjelenéssel, prezentációval kapcsolatos ismeretekre, valamint a személyiségfejlesztésre. Sok női vállalkozó küzd a szakmai kapcsolatok hiányával, ezért népszerű minden internetes, személyes fórum, ami a hálózatépítési lehetőségeket bővíti. – A nők gyakran felnőtt gyerekeiktől, barátaiktól kapnak támogatást. A férj nem mindig örül a feleség önállósulási kísérleteinek, mert úgy érzi, megváltoznak a már leosztott szerepek, felborul az egyensúly. A szakmai rendezvények azért különösen fontosak, mert ilyenkor az emberek rádöbbennek: nincsenek egyedül a problémáikkal – teszi hozzá Joó Zsuzsanna, aki szerint a pénzügyi, marketing- és kereskedelmi ismeretek szakkönyvekből, és a jórészt pályázati forrásokból működtetetett alapítványi programok révén elsajátíthatók. Azt azonban mindenkinek magának kell éreznie, képes-e elhinni magáról, hogy vállalkozóalkat.
– A nőknek ki kell lépniük a megszokott szerepeikből, új stratégiákat tanulni, és férfifejjel gondolkodni. Sokan nem merik megmutatnimagukat, felvállalni a küzdelmet, márpedig a gazdasági életben férfiszabályok uralkodnak. Jellemző a nemek közötti különbségre, hogy sok nő eleinte másodállásban kezd vállalkozni, és valamilyen, a hobbijához kötődő tevékenységet végez, míg a férfiak egy induló cég alapításakor szinte csak azt nézik, lesz-e igény a termékre, kellően központi helyen nyitják-e az üzletet. Ha látnak benne fantáziát, megmérettetik magukat olyan területeken is, amelyek távol állnak az általuk jól ismertektől, ellentétben a nőkkel, akiknek meg sem fordul a fejükben, hogy az informatika, a mérnöki tudományok vagy az autóipar terén próbálkozzanak. Joó Zsuzsanna szerint Magyarországon a nők jellemző vállalkozási területei a divathoz, az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a szociális szolgáltatásokhoz köthetőek.
Nemzetközi kutatások tanúsága szerint a két nem mentalitásbeli különbsége másban is megnyilvánul: egy vállalkozás indításakor a nők zöme nem túl gyors növekedéssel mikro-, illetve kisvállalkozást képzelnek el maguknak, míg a férfiak közép- és nagyvállalkozásokat céloznak meg. A nők óvatosabbak, takarékosabbak és gyakran kisebb településeken indítják be cégüket vagy csatlakoznak a családi bizniszhez, miközben a férfiak nem ódzkodnak a pénzügyi kockázatvállalástól, és gyakrabban alapítanak vállalkozást nagyobb helységekben. Magyarországon nemzeti stratégia készült a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének elősegítésére. Ennek célja a többi között, hogy 2021-remegteremtse a két nem egyenlő mértékű gazdasági függetlenségét. Az út hosszú lesz, hiszen – mint az a stratégiában olvasható – egy 2008-as kutatás szerint például a vállalkozó nőknek mindöszsze 15 százaléka tartja növekvőnek vállalkozását. Nagy részüknek nincs jelentős nyeresége, kétharmaduk pedig még soha, semmilyen együttműködésben nem vett részt. Többségük csak a saját településén értékesít. A vállalkozó nők nagyon csekély arányban veszik igénybe szakértők szolgáltatásait, alig akad, aki rendelkezne üzleti tervvel, márkanévvel, logóval, és a szellemi tulajdon védelmével is kevesen foglalkoznak.
Azok a nők, akik vállalkozásukban sikereket értek el, jellemzően 35 és 45 év közöttiek, felsőfokú végzettségűek, cégüket 2000-ben vagy azt követően alapították. Rendelkeznek néhány nagy, stabil vevővel, és tudatosabban működnek, mint az átlag: körükben háromszor gyakoribb az üzleti terv készítése, mint a mikrovállalkozók között. Az EU is egyre nagyobb gondot fordít arra, hogy meggyőzze a nőket: vállalkozóként is beléphetnek a munkaerőpiacra. A tervek szerint az Európai Bizottság (EB) mentori rendszert indítana, amely legalább tíz tagállamban nyújtana tanácsot és segítséget az érdeklődő nőknek.
