A kormány oldaláról is elhangzottak már arra vonatkozóan megjegyzések, hogy a törvényen módosítani kellene, már csak azért is, mert a online fogadóirodák nem fizetnek adót a magyar állam felé, így komoly bevételtől esik el a költségvetés is. Ráadásul nem is kevés pénzről van szó, mert a piac egyik szereplője korábban az online irodák éves magyarországi forgalmát 80–100 milliárd forintra becsülte. Az online irodák részéről tett nyilatkozatokban is lehetett már arról hallani, hogy a legális működésért cserébe bizony hajlandóak lennének az adófizetésre. A hírek szerint már dolgoznak az új nemzeti szerencsejáték-stratégia összeállításán, amibe immár az on line játékok és szolgáltatók kérdését is orvosolhatják.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség (MSZSZ) ezzel kapcsolatosan már kidolgozta az elképzeléseit, amelyeket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek, Rogán Antalnak, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökének, valamint Michel Barnier-nek az unió belső piacokért felelős biztosának is elküldött. A szövetség elnöke, Schreiber István szerint az iparágon belül ez a terület már csak azért sem maradhat érintetlenül, mert itthon több mint félmillióan játszanak rendszeresen, sokan ráadásul jövedelemszerzés céljából online szerencsejátékokat.

Hozzátette: nem az internet szabadságát szeretnék korlátozni, hanem egy gazdasági szolgáltatást meg fele lően szabályozni, hiszen a hagyományos csatornákon működő szerencsejátékok területén szigorú reguláknak és adófizetési kötelezettségeknek kell megfelelni a piaci szereplőknek. Elképzelésük szerint az egyik alternatíva alapján a nemzetközi szolgáltatóknak hazai partnercégekkel lenne kötelező szerződést kötniük, amely után már egyértelműen lehetne fizetni az adót és az egyéb, például engedélyezési díjakat. Ahhoz persze, hogy a rendszer ellenőrizhető legyen a nemzetközi szolgáltatónak egy úgynevezett „tükörszervert” is el kell helyeznie Magyarországon, amit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közvetlenül, online módon tudna ellenőrizni.

Az MSZSZ kitért arra is, ha hazai fejlesztő jelenne meg a piacon. És éppen utóbbin van a hangsúly, miután más szabályozás alá esne ez a „kategória”. Csak akkor lehetne itthoni cégnek tekinteni ezeket a vállalkozásokat, ha ellenőrizhető hazai tulajdonosi és cégvezető körrel rendelkeznének. A felvázolt stratégiai elképzelés szerint minden más esetben külföldiként kezelnék a szolgáltatókat. Ez már csak azért is markáns kérdés, mert az MSZSZ stratégiája szerint külföldi cégek esetében a partner 15, míg magyar vállalkozás esetében tízéves szerencsejáték-szervező gyakorlat lenne az elvárás.

Ráadásul az adóterhek is eltérően jelentkeznének; előbbi esetben 20 százalék lenne a játékadó, míg utóbbiaknál tíz százalék és tíz százalék beruházási adókedvezmény járna. Ez ugyanakkor fölveti a kérdést, hogy az elképzelés Brüsszelben is kiállná-e a próbáját, hiszen így lényeges versenyelőnybe kerülnének a hazai vállalkozások, ami aligha nyerné el az unió tetszését. Persze beruházási támogatásokkal valóban lehetne segíteni a hazai cégeket – amire az MSZSZ is kitér –, de egyeztetni ezt is kellene az unióval.