Változik az élelmiszerkódex
A Budapesti Corvinus Egyetem élelmiszer-ipari gazdaságtan tanszéke a közelmúltban felmérést végzett a magyar élelmiszertermékek hazai kiskereskedelemben betöltött arányáról. Az egyetem kutatói a 12 legnagyobb (3 hazai és 9 külföldi tulajdonú), Magyarországon tevékenykedő kereskedelmi lánc egy-egy véletlenszerűen kiválasztott egységében lefolytatott egyszeri állapotfelvétel során 10 termékcsoportot (köztük húsés sajtkészítményeket, tojást, tejet, lekvárt) vizsgáltak meg. Kasza Gyula adjunktus egy szakmai rendezvényen beszámolt arról, hogy a felmérés során minden termékkategóriában 50 százaléknál nagyobb hazai beszállítói részarány volt tapasztalható. Egyes termékcsoportoknál – például a tálcás húsoknál, illetve tojásnál – ez az arány 90 százalék feletti volt. Ugyanakkor a tejtermékek esetében – a friss tej kivételével – a hazai eredetű termékek aránya alig haladta meg az 50 százalékot. Összességében a vizsgált árukategóriákban 76,4 százalék volt a magyar termékek aránya az áruházaknál. A „hazai láncoknál” ez az arány magasabb, 82 százalékos volt, míg a nemzetközi láncoknál 72,8 százalékos átlagot regisztráltak.
A felmérés kitért a fogyasztói viselkedés kutatására is, melynek során megállapították, hogy az elmúlt években mérhetővé vált egy olyan – tíz százaléknál egyelőre nem nagyobb – szegmens a magyar társadalomban, amely keresi a hazai termékeket, és bizonyos határokig elfogadja, hogy ezekért többet kell fizetni. Ők azt a hozzáadott értéket értékelik, ami a kiemelkedő minőségben, az élelmiszer-biztonságban jelenik meg, de fontosnak tartják a hazai gazdaság támogatását is.
Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) főosztályvezetője szerint itthon és külföldön is általában kiegyensúlyozott minőségűnek, biztonsági szempontból megbízhatónak és olcsónak tartják a magyar élelmiszert.
Ezen az üzeneten úgy szeretne finomítani a kormány és a feldolgozóipar, hogy még erősebben lehessen asszociálni a nemzeti jelzés láttán az ellenőrzött, biztonságos és hagyományosan kiváló minőségű élelmiszerre.
E cél érdekében átalakítják a Magyar Élelmiszerkönyv szabályrendszerét. A három részből álló könyv első kötete azokat a kötelező előírásokat tartalmazza, amelyeknek feltétlen meg kell felelnie az élelmiszernek, hogy forgalomba lehessen hozni. A második kötet a jogilag közvetlenül nem kötelező előírásokat, irányelveket foglalja magában. Ezeknek az alkalmazása általánosságban nem kötelező, azonban a gyártónak a kiemelkedő minőségre utaló megnevezés – például a „prémium” vagy „különleges minőségű” jelzők – használatakor meg kell felelnie az irányelvben foglaltaknak. A szabályozás fontos eleme az is, hogy ezeket az előírásokat a hazai gyártók mellett az importőröknek is teljesíteniük kell, amennyiben az élelmiszerkönyvben meghatározott megnevezéssel kívánnak hazánkban forgalmazni egy adott terméket. Emlékezetes, hogy 2004, illetve 2005 tavaszán botrányt okozott Magyarországon az, hogy a környező uniós országokban a füstöltsonka-félékre más, sokkal enyhébb szabályok vonatkoztak, mint itthon. A kereskedők pedig – élve a lehetőséggel – nagy sikerrel forgalmazták az olcsó, ám a hazainál jóval gyengébb minőségű húsvéti sonkákat. Később ezt a kiskaput bezárták, amikor módosították a húsipari termékekre vonatkozó szabályokat. Ezért az élelmiszeripar szereplői fontosnak tartanák, ha a magyar szabályok szigorításakor figyelembe vennék a szomszédos uniós országok hasonló rendeleteit, különben megismétlődhet a sonkaeset. A Magyar Élelmiszerkönyv harmadik része hivatalos élel miszer-vizsgálati módszergyűjtemény.
Éder Tamás, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) elnö ke a Népszabadságnak elmondta, hogy a szakmai szövetségnek hivatalos véleménye még nincs a most változó Élelmiszerkönyvről, de minden olyan új szabályt támogatnak, ami amagyar élelmiszeripar versenyhelyzetét és imázsát javítja.
A kétszintű rend részeként először a megkülönböztető minőségi jelöléssel ellátott mézfélék szabályozása lépett életbe, 2009-ben. Tavaly novemberre elkészült a megkülönböztető minőségi jelzéssel ellátott lekvár és szörp termékkategória szabályozása is: az emelt szintű követelményeknek a lekvárok és a szörpök is csak akkor felelnek meg, ha minimum 60 százalék gyümölcsöt tartalmaznak. (A házi lekvár gyümölcstartalma megközelíti a száz százalékot.) Előírás az is, hogy a különleges minőségű lekvárféléket csak üveg-, cserépvagy porceláncsomagolásban lehet forgalomba hozni. Folyik az előkészítése a különleges tejtermékek, valamint a sütőipari termékek szabályozásának.
