Sziszifuszi szövegezés
A magyar elnökség egyik nagy sikere lenne, ha tető alá lehetne hozni végre a megállapodást az egységes szabadalomról, amelynek ötlete egyébként éppen 49 éve vetődött fel először. A témában illetékes versenyképességi tanács soros elnöke, Cséfalvay Zoltán államtitkár reménykedőn nyilatkozott a csütörtöki ülés előtt, amelyen minden bizonnyal szabad utat adnak az egységes szabadalom létrehozására szövetkezett huszonöt tagállam törekvésének. A lisszaboni szerződés lehetővé teszi a megerősített együttműködést, vagyis tagállamok egy csoportjának a gyorsabb haladását. A belga elnökség alatt az olaszok és spanyolok megmakacsolták magukat abban az egyébként nem mellékes kérdésben, hogy milyen nyelven kéne beterjeszteni az oltalom iránti kérelmeket. Azzal érveltek, hogy az angol, német, francia alapnyelvek használata ezen anyanyelvű országok újítóit jogosulatlan előnyhöz juttatná, s nem mentek bele semmilyen alkuba, ami a fordítások költségének megtérítését, egy kötelező második nyelv beiktatását engedélyezte volna.
Az uniós eljárási rend most jutott el oda, hogy a huszonöt részt vevő ország viszont elindíthatja az új együttműködési formát. Ennek nyomán felkérik majd az Európai Bizottságot, hogy az e körben kialakult nézetek alapján dolgozza ki a jogszabályi javaslatokat az egységes szabadalomra és a nyelvi rendszerre.
A téma az utóbbi két évtizedben már kiemelt figyelmet kapott, mégis csak most kecsegtet áttöréssel. Abban nem volt vita, hogy az unió versenyképességét nem lehet növelni az egységes szabadalom nélkül, azonban ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Egy biztos – mondta Cséfalvay Zoltán –, hogy a jelenlegi szétszabdalt rendszerben majdnem húszezer euróba kerül csupán egy, tizenhárom országra kiterjedő oltalom, ami sokszorosa az amerikai és japán költségeknek. Emiatt a kockázati tőke sem szívesen fektet innovatív cégekbe, ennek nyomán pedig az EU jóval kevesebb pénzt fordít kutatás-fejlesztésre, mint az Egyesült Államok és Japán. A szabadalmak számát tekintve pedig e két ország messze megelőzi az uniót, amelyet már Kína is utolért.
Az egységes szabadalom mellett az esetleges jogviták rendezésére szintén egységes rendszert hozna létre az unió, az Európai és Közösségi Szabadalmi Bíróságot, ám ennek tervezetéről a luxembourgi uniós bíróság a minap kimondta, hogy nem egyeztethető össze az uniós joggal. Az EU bírósága két kifogást emelt. Egyrészt, az új szabadalmi bíróság elvonna hatásköröket a nemzeti bíróságoktól, amelyeknek azonban az uniós jog alapján kötelességük az uniós jog alkalmazása, s értelmezési kérdésekben az unió bíróságához fordulhatnak útmutatásért. Másrészt, nem világos, mi történik akkor, ha az új szabadalmi bíróság roszszul értelmezi az uniós jogot, s ha ebből valakinek kára származik, akkor azt ki téríti meg. A bírósági véleményt azonban örömmel vette a magyar elnökség és Michel Barnier belső piaci biztos, hiszen a tagországok nézeteit képviselő tanács maga kérdezte a luxembourgi intézményt még 2009-ben. Most legalább tudja, merre induljon tovább. Cséfalvay Zoltán azt hangoztatta, hogy az egységes és olcsóbb szabadalmi rendszer megteremthető az egységes jogorvoslat nélkül is, ennek ellenére a magyar elnökség a két kérdést most párhuzamosan próbálja kezelni. Minthogy brüsszeli szakértők is úgy vélik, hogy a jogorvoslat egységesítése nélkül nehéz lesz előrelépni a szabadalom ügyében is.
Az egységes, de két ország kimaradása miatt mégsem teljes uniós szabadalom az európai szabadalom helyére lépne. Ezt az oltalmat az 1973-ban létrehozott, s jelenleg csaknem negyven európai országot a tagjai között számon tartó Európai Szabadalmi Hivatal adja ki, ám a szabadalom által nyújtott védettséget mindazon országokban a helyi jogszabályoknak megfelelően érvényesíteni kell, ahol az újító cég, a feltaláló oltalmat kíván szerezni. Ha létrejön az új egységes szabadalom, annak létrehozásában az olaszok és a spanyolok nem vesznek részt, de a cégek ott is beadhatják kérelmüket az egységes oltalomra, ha annak szabályai szerint járnak el.
