– Miért vitték a tőzsdére az „Őrmester” papírjait?

– A legjelentősebb konkurenseink már régóta tőzsdei cégként működnek. Ha lépést akarunk tartani velük, és a korábbi években megszokott, esetleg gyorsabb ütemben akarunk fejlődni, akkor ez a lépés elkerülhetetlen volt. Ebben a klubban mindenki átlátható és leinformálható. Egy tőzsdei cégnek nagyobb a tekintélye, könnyebben tudja elfogadtatni magát, hiszen a gazdálkodása átlátható, negyedévente jelentést kell tennie, és lényegében minden jelentős gazdasági döntéséről azonnal értesül a sajtó és minden érdeklődő. Most csak a már meglévő papírjainkat, összesen 259 830 darab, ezer forint névértékű névre szóló törzsrészvényt vittük a tőzsdére, azonban kéthárom éven belül készülünk egy nagyobb részvénykibocsátásra is.

– Milyen célból?

– Két-három éven belül jelentős friss tőkére lesz szükségünk cégfelvásárlásokhoz. Jelen vagyunk a szerb, a román és a szlovák piacon, valamennyi országban erősíteni szeretnénk a leányvállalatainkat.

– Önök egykor kvázi a rendőrség cége voltak. Miképpen váltottak magánvállalkozásra?

– Húsz évvel ezelőtt az Országos és a Budapesti Rendőr-főkapitányság is tulajdonos volt az Őrmester Kft.-ben. Négy évvel később azonban hatályba lépett a vagyonvédelmi törvény, amely a rendőrséget jelölte ki a vagyonvédelmi vállalkozások feletti állami felügyeletre. A rendőrség attól kezdve már tulajdonosként sem vehetett részt egy olyan vállalkozás életében, amelynek a törvényességi felügyeletét ő maga látta el. Jelenleg a részvények 69 százalékát én birtoklom, a menedzsment tagjainak többsége is tulajdonos és van közel száz kisrészvényesünk.

– A vagyonvédelmi cégektőlmást se hallani, mint hogy elviselhetetlenül alacsony az iparág jövedelmezősége, a vállalkozások többsége feketemunkásokkal dolgoztat, nyomott árakon. Ilyen piaci körülmények között nem túl kockázatos vállalkozás a tőzsdére lépni, transzparens cégként megjelenni a nagyrészt a fekete- és a szürkezónában mozgó konkurensek között?

– Ha nem biznánk abban, hogy ez a helyzet egyszer, a nem is olyan távoli jövőben megváltozik, nem léptünk volna ki a tőzsdére. Mi azonban abban reménykedünk, hogy a kormány –ha nem ez, akkor a következő –véget vet a feketegazdaságnak, vagy legalább az unió átlagának megfelelő mértékűre szorítja azt vissza. Ma több ezer mikrovállalkozás foglalkozik őrzésvédelemmel, távfelügyelettel; magánnyomozással ugyan jóval kevesebb, de még mindig meszsze több, mint amennyit a piac képes tisztességesen megfizetni. Sokan kényszerből vetődtek erre a területre. Munkanélküliek lettek, valamiből meg kell élniük. A munkaügyi központok pedig majd minden 18–49 év közötti férfi ből vagyonőrt képeznének. Ez, valamint a foglalkoztatás terén húsz éve megoldatlan problémák sora vezetett oda, hogy a reálisnál 20–30 százalékkal alacsonyabb díjjal tudunk csak vállalni megbízásokat. Tavaly döntően a szlovákiai leányvállalatunknak köszönhetően tudott tovább növekedni a cégcsoport. Ott tényleg öröm dolgozni. Nem bocsátkoznék elemzésekbe, hogy mi lehet az oka, nem is értek hozzá, egy biztos: ott mindenki bejelentett alkalmazottként dolgozik, a megbízók határidőre utalnak, a hatóságok nem tekintik ellenségnek a vállalkozásokat, a jogszabályok követhetők, betarthatók.

– Azt mondja, ott mindenki bejelentett alkalmazottként dolgozik. Ezek szerint a magyarországi anyacégnél nem?

– Most mit mondjak erre? Az Őrmester Vagyonvédelmi Nyrt.-nek van számos bejelentett, főállású alkalmazottja, a megbízásainak egy részét ugyanakkor alvállalkozókkal végezteti el, esetenként még ők is továbbadják a munkát, bár ez már egyre kevésbé jellemző. Ha mindenkit bejelentenénk, akik ma közvetve nekünk dolgoznak, azaz nem alkalmaznánk alvállalkozókat, akkor 1200 forintos óradíjjal kellene vállalni az őrző-védő munkákat, ami ma gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Átlagosan 650–800 forintos óradíjjal tudunk dolgozni. Senkinek nem jó ez a helyzet. A vállalkozásnak azért nem, mert állandóan rettegnie kell a munkaügyi ellenőrzéstől és az APEH-től. A munkavállalónak azért, mert választania kell: vagy félig feketén dolgozik, vagy nem lesz munkája. Azt még nem sikerült megértenem, hogy az államnak miért jó ez a helyzet, tény azonban, hogy a rendszerváltás óta egyik kormányzat sem igyekezett rendet teremteni a foglalkoztatás terén. Pedig vállalati perspektívából nem tűnik túl bonyolultnak a kérdés: jelentősen, 15–20 százalékkal, vagy még többel csökkenteni kellene a munkát terhelő járulékokat, és törvénybe kellene iktatni, hogy mondjuk fél év türelmi idő elteltével, akit feketefoglalkoztatáson érnek azt lecsukják.

– Tőzsdére lépésük előtt a legtöbb, önökkel kapcsolatos hír arról szólt, hogy az Őrmester a Jobbik legnagyobb támogatója.

– Ez sohasem volt igaz. Az Őrmester Nyrt. soha nem támogatta a Jobbikot és más pártot sem. Én, magánszemélyként igen, de a cég nem.

– Hogy került a Jobbik holdudvarába, hogy lett Vona Gábor elnöki tanácsadója?

– Meggyőződésem, hogy az országnak radikális változásokra van szüksége. A foglalkoztatás terén azonnal rendet kell tenni, meglehet, nem is kellene a kormánynak olyan sokat fáradoznia az egymillió új munkahely megteremtésén, nagy része meglenne abból, ha a feketegazdaságot végre kifehérítenék.

– Komolyan a Jobbikban látta azt az erőt, amely majd kifehéríti a gazdaságot?

– A Jobbikot nem Vona Gábor hozta létre, ahogy azt sokan gondolják, hanem egy társadalmi igény. Nagyon sok ember látja úgy, hogy az elmúlt húsz évben bizonyos problémákat nem oldottunk meg, de még csak ki sem beszéltünk. Ki sem beszélhettünk. És a rendszerváltás óta a parlamentben lévő pártok egyre kevésbé tűnnek elszántnak ezen adósságuk rendezésére.

– Vonuljon fel a gárda a romák ellen, zárjuk gettóba a cigány kisebbség renitenseit?

– Ez nyilván vicc. Sokat ártott magának a Jobbik az olykor útszéli radikalizmusával. Ki lehet golyózni azt a pártot a parlamentből, vagy legalábbis meg lehet próbálni, ettől még az országnak szüksége lesz egy olyan erőre, amely megoldja a valódi gondokat, és élhetővé teszi ezt az országot.

– A mostani kétharmados többség azt állítja, ő ezt teszi.

– Nemrég megjelent a vagyonvédelmi törvény, amely kimondja, vagyonvédelmi vállalkozásnak nem lehet tulajdonosa büntetett előéletű személy. Adott egy tőzsdére bevezetett társaság mint a mienk: vajon hogyan akadályozhatják meg a tulajdonosok, a menedzsment, hogy ne vegyen egy-két részvényt egy büntetett előéletű személy? Márpedig az új játékszabályok szerint a cég működési engedélyébe kerülhet, ha kiderül, az egyik tulajdonosa volt büntetve. Jeleztük ezt a problémát vagy kéttucat képviselőnek, de mintha a falnak beszéltünk volna. Ez lenne a megoldás? A hatalom folyamatosan olyan helyzetet teremt, amelyben a vállalkozások fenyegetve érezhetik magukat.

– Ön szakított a Jobbikkal, vagy elküldték?

– Ha az ember tíz tanácsából tízet nem hallgatnak meg, el kell gondolkodni, vajon szükség van-e a munkánkra, a tanácsainkra. Eljöttem. A radikalizmus, a ma már parlamenti párt parlamenti párthoz nem illő stílusa nem az én világom. Ettől persze én már egy megbélyegzett ember vagyok, és azt hiszem jó ideig az is maradok. Egy ismert politikus közölte ezt velem, s talán csak a véletlen műve, hogy mindet megelőzően már megjelent az APEH, a rendőrség, a munkaügyi hatóság így együtt a cégnél és átfogó ellenőrzésbe kezdtek. Aki keres, talál: meg is bírságoltak.

– Megbánta, hogy a Jobbikhoz állt?

– Nem bántam meg semmit. Az életben mindennek ára van. Csalódtam a Jobbikban, de csalódtam azokban is, akik azért bélyegeztek meg, mert más véleményen voltam, más politikai erőt támogattam, s nem őket. Dolgozunk tovább a vagyonvédelmi piacon, és reménykedek, hogy egyszer ennek a világnak is vége lesz, és az ember félelem és adójogi következmények nélkül vállalhatja a véleményét.

Kincs István