– Ha nehezen is, de új tagokkal bővült a monetáris tanács. Volt, aki arra számított, ők a kormány utasításainak végrehajtói lesznek, mások viszont azon a véleményen voltak, ez nem lehet a kormány érdeke, mert abba beleroppan a forint árfolyama. Melyik várakozást teljesítette be a két új tag személye?

– A monetáris tanács tagjai – érkezzenek bármilyen háttérrel, szakmai múlttal – megválasztásukkor az alkotmányra, illetve a jegybanktörvényre tesznek esküt. Nehezen tudom elképzelni, hogy a tagok ne e szerint cselekedjenek. Volt példa persze ennek ellenkezőjére is a tanács történetében, de ebből nem következik, hogy most is így lesz. Aki bent ül a Magyar Köztársaság jegybankjának monetáris tanácsában, az nem viselkedhet úgy, mint akire nem vonatkoznak a testület munkáját meghatározó törvények. Most könnyebbséget jelent, hogy két olyan emberről van szó, akik már dolgoztak a jegybankban, ismerik annak működését. A monetáris politika új terület a számukra, de tisztában vannak az MNB íratlan törvényeivel, elveivel is. Egyszerűbben tudnak tehát alkalmazkodni ehhez a környezethez.

– Kikérték róluk a jegybank véleményét?

– Nem.

– Ki kellett volna?

– Az Országgyűlésnek kell mérlegelnie, milyen információra tart igényt annak érdekében, hogy megalapozott döntést tudjon hozni. A jegybank elnöke rendelkezhet olyan információkkal a jelöltekről, amit érdemes mérlegelni. Két olyan kollégáról beszélünk, akiket a jegybankban dolgozók nagyon jól ismernek. Ha nem kíváncsiak a véleményükre, azzal nem azMNB lesz szegényebb, hanem a döntéshozók. A hírek szerint a másik két tag jelölése egy későbbi időpontban történhet meg: mi készek vagyunk segítséget nyújtani a kiválasztásuk során.

– A kinevezések előtt, múlt pénteken jelent meg a jegybank felügyelőbizottságának jelentése az MNB személyzeti, illetve bérpolitikájáról, melyben elmarasztalják a jegybank vezetését. A közzététel gyanúsan közel esett az új tagok kinevezéséhez, mintha összehangolták volna azokat. Mennyire objektív, körültekintő a jelentés, és támaszkodtak-e a készítése során a jegybank vezetésének véleményére?

– Néhány héttel ezelőtt – kérésre – egy magasrangú kormánytisztviselővel beszéltem. Azt kérdezte, hogy az új tagok megválasztása után lemondok-e. Természetesen nemmel válaszoltam. Akkor kemény harc lesz – mondta, majd a felügyelőbizottság munkájáról kérdezett. Ismerjük az fb korábbi menetrendjét. Az alapján ezeket a vizsgálatokat egy jóval későbbi időpontban tervezték lezárni. Vagyis valamiért egyszerre fontos lett ezeket előre hozni, de velünk nem osztották meg, hogy miért. A sietség oda vezetett, hogy a bizottságban ülők nem tudtak teljes körűen tájékozódni, nem maradt rá idő. Egy ilyen ellenőrzésnek megvan a maga formális menete. A jegybanknak van saját belső ellenőrzési csapata, évi 40–50 vizsgálatot végeznek, vagyis jól ismerjük ennek a menetét. Úgy szokás, hogy a vizsgálók által készített véleménytervezetet – ami nem egyetlen oldalból áll – elküldik az érintett terület vezetőjének, aki ezt írásban véleményezi, s csak ezután, annak figyelembevételével alakul ki a végleges vélemény. A felügyelőbizottság viszont egyes vizsgálatoknál mindössze egy napot hagyott arra, hogy megismerjük a határozattervezet tartalmát. Előfordult, hogy emiatt nem tudtunk időben írásban reagálni, így az fb sem tudta beépíteni jelentésébe a választ. Ez felveti annak a kockázatát, hogy megalapozatlan határozatok születnek. Akadt olyan vizsgálat, ahol egyáltalán nem voltak kíváncsiak az érintettek véleményére. A kommunikációs területet érintő egyik vizsgálat során például állítólag felvetődött a színlelt munkaszerződés gyanúja, ám ez a határozatba végül nem került bele. E szerződés kapcsán egyébként sem a kommunikációs szakterület, sem a jegybank vezetését nem hallgatta meg az fb. Ezek után érthető meglepődéssel fogadtam, hogy a vizsgálat ezen, végül határozatba nem foglalt része megjelent a médiában. Ezt csak megalapozatlan hangulatkeltésnek tudom értelmezni.

– Úgy látja tehát, az MNB vezetésével szemben barátságtalan a jelentés?

– Egy fb-vizsgálattal kapcsolatban nem ezek a jelzők állják meg a helyüket. A kérdés az, hogy a vizsgáló testület körültekintően, megalapozottan, minden tényt és körülményt figyelembe véve teszi-e a dolgát, úgy, hogy az érintetteket meghallgatja, kellő időt biztosít számukra a válaszra, és azok alapján mérlegelve hozza meg határozatát. Ezen elvárások közül sajnos nagyon kevésnek felelt meg a bizottság a vizsgálatok során.

– A bizottság jelentésében nagy hangsúlyt fektet a fizetésekre. Önnek tavaly szeptemberben negyedelték a bérét, amit akkor törvénytelen lépésnek tartott. Folyik-e ez ügyben bármilyen jogorvoslati eljárás?

– Nem az én fizetésemről, hanem a jegybank függetlenségéről van szó. Az Európai Központi Bank korábban állásfoglalást adott ki erről, amelyben megállapította, hogy a kormány intézkedése ellenkezik az uniós jogszabályokkal. Az aktát ezt követően továbbadta az Európai Bizottságnak, ahol pert indíthatnak a luxemburgi bíróságon. Ott dőlhet el, hogy a jegybanki függetlenség megsértése összeegyeztethető-e az uniós jogszabályokkal, és ha nem, vissza kell-e állítani a korábbi helyzetet. A peres eljárást általában nem azonnal indítja el a bizottság, először megpróbálják rábírni az uniós tagország kormányát, hogy változtasson a kifogásolt jogszabályon. Erre tavaly év végén kísérletet tett Brüsszel, de elutasító választ kapott. Ennél frissebb információm nincs.

– És ön személy szerint indít jogorvoslati eljárást?

– Szeretném megvárni, mi lesz az unió hivatalos döntése.

– Figyelembe véve az fb jelentését, illetve azt, hogy a monetáris tanácsba bekerülő egyik új tag eddig inkább az informatika területén jeleskedett, nem a monetáris politikában, elég egyértelműnek tűnik, hogy a kormány keresi a konfrontáció lehetőségét. Még mindig úgy gondolja, hogy kitart a végsőkig?

– Azok a döntések, illetve javaslatok, amik születtek, semmiben nem befolyásolják a döntésemet. Arra esküdtem, hogy hat évig vezetem a független jegybankot. Komoly feladatok várnak még ránk, az alelnökeimmel mindhárman mandátumunk végéig, 2013-ig akarjuk szolgálni az országot.

– Az elmúlt hetek viszonylag nyugodtan teltek, viszont sokat durvulhat a viszony a kormány és a jegybank között a következő időszakban.

– Ahogy lefolytatták a felügyelőbizottság vizsgálatát, és amilyen eredményre jutottak, az számomra elég rossz előjel arra nézve, hogy mi várható a következő hónapokban.

- Járai Zsigmonddal nemcsak a felügyelőbizottságban, hanem az átalakított Költségvetési Tanács ban is együtt kell működnie. Miben tér el az itt folyómunka az előző, Kopits György vezette testület tevékenységétől? A tanácsról szóló törvény alapján úgy tűnik, most jóval szűkebb a testület által lefedett terület.

- Nagyrabecsüléssel figyeltem az előző tanács munkáját, sok tekintetben korszakalkotó volt, amit tettek. Nagyon sajnálom, hogy nem tudták folytatni a munkát. Ugyanakkor megtiszteltetésnek veszem, hogy a jegybank elnöke helyet kapott a megújított testületben. Szeretném ezt a feladatot a lehető legkomolyabban venni és mindent megtenni azért, hogy a tanácsról szóló törvényben foglaltaknak a testület minden szempontból megfeleljen. Tévesnek tartom a hatályban lévő törvény azon interpretációját, hogy a tanácsnak kizárólag a következő évi költségvetési törvényjavaslat vizsgálata lenne a feladat. Aki alaposan átnézi a törvényt, meg fogja találni benne, hogy a jogalkotó hosszú távú feladatokat tűzött ki célul, vagyis egy évnél hosszabb időtáv vizsgálatára is van felhatalmazása a tanácsnak. Amikor véleményt alkotunk Magyarország államháztartási helyzetéről, akkor figyelembe kell vennünk a hosszú távú fenntarthatóság feltételeit, például a nyugdíjrendszerben. Nagy várakozásokkal tekintek a munka elé. Az első ülésen a szervezeti és működési szabályzatot vitattukmeg, de én úgy vélem, a tanácsnak érdemi kérdésekkel is sürgősen foglalkoznia kellene. Napirenden van például egy 250 milliárdos költségvetési módosító csomag. Kérdés, kell-e ezzel foglalkoznia a tanácsnak. Erre a törvény szövege explicit módon nem tér ki, de a szöveg értelmezése alapján erre a következtetésre lehet csak jutni. Abszurd is lenne, ha egy ilyen módosítást nem vizsgálhatna a tanács. Gondoljon bele: az adott év végén elfogadott költségvetési törvényt a következő év februárjában módosítják, mégpedig alapjaiban. Ha erről a tanácsnak nem kell állást foglalnia, akkor gyakorlatilag kiüresedett a munkája. Szerintem már erről a 250 milliárdos módosításról is ki kellett volna kérni a tanács véleményét, és hogy ez nem történt meg, az mulasztás a kormány részéről.

- Már csak az a kérdés, hogy a Költségvetési Tanács másik két tagja, Járai Zsigmond, illetve az ÁSZ elnöke, Domokos László osztja-e a véleményét?

- Ezt tőlük kellene megkérdeznie...

- Ez szóba került az első ülésen?

- Szóba került, de tényleg nem szeretnék én nyilatkozni a másik két tag helyében, ez nem volna méltányos. Az álláspontom egyértelmű, és nem csak a 250 milliárdot illetően, hanem a múlt héten bejelentett Széll Kálmán Terv vizsgálatának szükségességéről is. Nagyon komoly, hosszú távú kihatásai vannak a csomagnak. Előrebocsátom, a terv rendkívül sok vetületét biztatónak tartom a költségvetés fenntarthatósága kapcsán.

- Mondjon példát.

- Ilyennek tartom a rokkantnyugdíjazást, általában a nyugdíjrendszert, illetve a munkaerőpiacot, a gyógyszerkiadásokat érintő terveket. Ha a tőlük várt megtakarítás valóra válik, annak pozitív kihatásai lesznek Magyarország kockázati megítélésére, az államháztartás fenntarthatóságára. A hiányérzetem abból fakad, hogy nem tudjuk, a kormány pontosan milyen intézkedésekkel fogja mindezt megvalósítani. Ez is olyan horderejű csomag, amivel a tanácsnak foglalkoznia kellene és ismernie kellene a fő számok mögötti elemzéseket. Tudjuk, hogy vannak ilyen elemzések, hiszen a kormány zárt körben, elemzőknek tartott már tájékoztatót a részletekről, sőt tudomásunk szerint az Európai Unió központjába egy 40 oldalas elemzés ment ki a csomagról. Szerintem a Költségvetési Tanács megérdemelne annyit, hogy legalább ugyanazok az információk a rendelkezésére álljanak, mint az uniónak vagy a kiválasztott elemzőknek.

- A kormány a gazdasági növekedésre tesz fel mindent. A Széll Kálmán Terv hogy fogja szolgálni a növekedés ösztönzését?

- Ezt most még nem tudom megítélni. Egy biztos: ha ez a terv a beígért nagyságrendben megvalósul, annak hosszabb távon kockázatjavító hatása lehet Magyarország megítélésére, hatása a kockázati felár, a kamatfelár csökkenésében tükröződhet. A költségvetési megtakarítások növelhetik a befektetői bizalmat, ez pedig az országkockázat javulásán keresztül a banki kamatokat is mérsékelheti. Ez persze nem egy csapásra történik. Ugyanakkor vannak negatív elemei is a csomagnak: a bankadó meghosszabbítása még jobban visszavetheti a banki hitelezést. Az összegzéshez kevés információ áll rendelkezésre, de én inkább az optimisták táborába tartozom a csomag általánosabb, hosszabb távú makrogazdasági hatásait illetően.

- A Széll Kálmán Terv nem tért ki a devizahitelesekre. A sajtóban megjelent értesülések szerint a svájci frank árfolyamának fixesítésére készül a kormány, 190 forintos kurzus környékén. Ez járható út?

- Az MNB-t nem vonták be a bankok és a kormány megbeszéléseibe, s bár rendelkezünk nem hivatalos információkkal, nem lenne ildomos kommentálni ezt a kérdést. Majd akkor elmondjuk a véleményünket, ha minket is beavatnak. Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy a magyar bankrendszer stabil, tőkeellátottsága megfelelő, képes a későn vagy nem fi zető adósok veszteségeit rendszerszinten elnyelni. Éppen ezért ezekre az intézkedésekre nem a bankrendszer stabilitása miatt lehet szükség, hanem a valóban meglévő szociális problémák kezelésére. Ez viszont nem a mi kompetenciánk. Magánemberként persze van véleményem minderről: fontosnak tartom, hogy minél kevesebb ember kerüljön olyan helyzetbe, hogy nem tudja törleszteni adósságát, vagy adott esetben emiatt utcára kerül. Ám azMNB felelőssége a bankrendszer stabilitásánál megáll, és e tekintetben most nem érzek cselekvési kényszert. A kormány intézkedéseinek egyik legkényesebb pontja a kilakoltatási moratórium. Ez komplex értékelést igényel. Senki nem kívánja embertársainak, hogy ilyen szörnyű helyzetbe kerüljenek, lakás nélkül maradjanak. Ám a kilakoltatási moratóriumnak az is a következménye, hogy akik rendben fizetik a hitelüket, rosszabb feltételekkel kénytelenek szembesülni, mert a bankrendszer képtelen megtisztítani a portfólióját a nála lévő nem fizető állománytól. Ebből következően a bankrendszer új hitelvállalási képessége is korlátozódik. A moratórium tehát könnyebbséget jelent a szerencsétlen helyzetben lévőknek, viszont pluszköltséget azoknak, akik rendben törlesztik adósságukat, illetve azoknak, akik most szeretnének új hitelhez jutni. A döntéshozóknak véleményem szerint ezeket a szempontokat együttesen szükséges mérlegelniük.

Brutális hiány jött össze februárban az államháztartásban, egy hónap alatt 436,9 milliárd forint lett a deficit. A nemzetgazdasági tárca szerint éven belül más ütemben folynak be a bevételek, és mennek ki a kiadások. Két hónap alatt összejött az éves hiányterv 81 százaléka, ami elemzők szerint indokolta a 250 milliárdos alap felállítását.

Az MNB elnöke nem tart a támadásoktól