Forró pénzek a műtárgypiacon
Visszatértek a nemzetközi műtárgypiacra a kínaiak, oroszok és az arab világ tehetősei. Jelenlétük nemcsak azt jelzi, hogy gyarapodik a művészetrajongó gyűjtők száma keleten, hanem azt is, hogy a műtárgy mint alternatív befektetési lehetőség, egyre nagyobb szerepet kap a pénzvilágban. A növekvő igények kiszolgálására új vállalkozásokat hoznak létre az eddig csak financiális szolgáltatásokkal foglalkozó intézmények. A közelmúltban az Arab Emirátusok legnagyobb bankja lépett partnerségre a Fine Art Fund Grouppal, hangsúlyozva, hogy a közös vállalkozás kifejezetten pénzügyi befektetésekben gondolkodik.
Újszerű megoldás az immár Franciaországban és Kínában is kipróbálható tőzsde jellegű intézmény, ahol a befektető egy-egy műtárgy „részvényeiből” is vásárolhat. Egyes szereplők ismét aranykort emlegetnek, míg a megfontoltabbak kérdezgetik, vajon minden olyan rózsaszín, mint amilyennek látszik? Jussi Pylkkanen, a Christie’s európai igazgatója a Reutersnek adott nyilatkozatában kifejtette, a piacra áramló pénz minőségi árubőséget generál, új vevőket csábít, azaz pozitív folyamatokat indít el.
A Londonban működő piackutató, az ArtTactic viszont legutóbbi elemzésében arra figyelmeztet, hogy a tehetős spekulánsok, nem utolsósorban a nagy étvágyú kínai gazdagok által fújt buborék könnyen kipukkadhat. A kortárs piac jelen sztárja Andy Warhol, akinek festményei minden várakozást meghaladó áron forogtak a napokban lezajlott londoni aukciókon, nem biztos, hogy aranytojásokat fial, mostani felértékelődésében ugyanis jelentős szerepe van a spekulációs, „forró” pénzeknek – idézte az ArtTactic megállapítását a Reuters. Ugyanakkor az elemző által közzétett bizalmi index az amerikai és európai kortárs piac 11,6 százalékos növekedését jelzi 2010 második felében.
Világ műtárgypiaca immár túl van a lábadozáson, a 2010-es mérleg szerint az eredmények megközelítik a válság előtti csúcsokat. A Christie’s a napokban hozta nyilvánosságra, hogy tavaly 5 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, ami 53 százalékkal több mint a 2009 évi. Az aukciókra regisztrálók száma 23 százalékkal haladta meg az előző esztendeit, és 13 százalékkal vásároltak többen. A nagy rivális a Sotheby’s, nem számítva az egyre jobban favorizált privát eladásokat, 4,3 milliárd dollárt számlált, 2009-ben pedig még meg kellett elégednie 2,3 milliárd dollárral. A 2010-es évindító, egyúttal mindenkori árverési rekord februárban Giacometti L’homme qui marche című szobrához fűződik a Sotheby’snél, 104,4 millió dollárral, hogy azután ezt megdöntse a Christie’s májusi aukcióján Picasso Nude, Green Leaves, and Bust című képe, amelyért 106,5 milliót fizettek.
A kínai, valamint az orosz vevők bélelt pénztárcákkal jelentek meg idén februárban a Christie’s és a Sotheby’s londoni rendezvényein. A brit fővárosban egyetlen hideg zuhanytól eltekintve – a Christie’snél nem talált vevőt Gaugin 15 esztendeje nem látott csendélete, amelyért 16 millió dollárt reméltek – a legszebb remények váltak valóra. A Sotheby’s impresszionista és modern kollekciójának kiárusítása jutalékokkal együtt 387 millió dollárt fialt. A csúcsot Picasso La lecture című, 1932-ben készült, a művész szerelmét Marie-Therese Waltert megörökítő alkotása jelentette 40,7 millió dollárral. A vevő gyaníthatóan orosz üzletember, akinek a nevében telefonon alkudoztak. A Christie’snél orosz érdekeltségű zürichi galériás vett meg egy Bonnard-művet több mint 11 millió dollárért. Thomas Seydoux párizsi kereskedő, állítólag ukrán megbízója számára, 6,24 millió dollárért szerezte meg Natalia Goncsarova absztraktját.
A kortárs alkotók mennybe mentek Londonban. Körükben az eladási arány mind a Sotheby’snél, mind a Christie’snél 90 százalék felett volt. A legtöbbet a Christie’s kaszálta, alig maradva el a 100 millió dollártól. Utóbbi számára közel 17 millió dollárt fi alt egy 1974-óta magángyűjtőnél rejtőzködő Warhol-önarckép, a licitet a hírek szerint a neves galériás Larry Gagosian nyerte.
A magyar műtárgypiac első igazi próbája májusban lesz, ekkor rendezi első idei árverését Virág Judit, akinek ezúttal sem lesz versenytársa, hiszen a másik nagy, a Kieselbach Galéria továbbra sem készül az aukciós porondra. Ami az elmúlt évet illeti, az első hat hónap inkább dermesztő csendje után, amikor is nyilvánvalóvá vált, hogy a 2008-at megelőző évek piacvezetőjeKieselbach Tamás nem lép a nyilvánosság elé, s nem próbálkozik Kováts Lajos, a legendás MEO létrehozója sem. Ősszel azonban mintha valami megmozdult volna. Jönnek a beadók, nem győzünk válogatni – számolt be a Falk Miksa utca egyik oldalán Nagyházi Csaba és hozzá hasonlóan a túloldalról Virág Judit. Ők ketten válság ide, válság oda, kitartottak addigi üzletpolitikájuk mellett, és vállalták a nyilvános megmérettetést. Néhány kereskedő, köztük a Belvedere és a Polgár Galéria, valamint a kisebbek közül, a teljesség igénye nélkül, az Arte, a Pintér, a Missionart ugyancsak vállalkozott árverésekre, de valójában a piac fokmérőjeként a közönség Virágékat és Nagyháziékat figyelte. A december pedig várakozáson felül sikerült.
Nagyháziék nem csak az árubőségnek örülhettek, hanem egyre több vevő tért be a galériába is, és ha a nagy értékű tételek még akadoztak is, a néprajzi tárgyak, használható szép bútorok iránti érdeklődés már a jobb időkre emlékeztetett. Mértéktartó optimizmussal készülünk a márciusban kezdődő szezonra – mondta Mayer Vera, a galéria vezető munkatársa. Továbbra is aprólékos munkával keressük a kenyerünket, azaz sok árverésen nagyszámú tétel kerül kalapács alá, nem változtatunk a fő profilon, a klasszikus régi festmények mellett, a tárgyak, bútorok, szőnyegek, néprajzi emlékek jelentik a kínálat javát, de bekerülnek a portfólióba kortárs alkotások is.
Tavaly némi meglepetésünkre stagnálás helyett, nyomott árakon is, mintegy 20 százalékkal gyarapodott a forgalmunk, közel négy és fél ezer tétel eladása 346 millió forintos bevételt fialt. A mélypont 2009-ben volt kétségtelenül, az elmúlt évi lassú emelkedés folytatódásában bízunk, reményt ad az eladási szándék érzékelhető erősödése is – értékel visszafogottan a szakember, aki szerint a vevők itthon, legalábbis náluk, kevéssé a befektetetési lehetőségeket keresik, a gyűjtők köre is megcsappant, viszont sokan vásárolnak használható szép tárgyakat, bútorokat, amelyek most elérhető össze gért megvehetők.
Virág Judit is optimista, ami különösen biztató, hogy a rendezvény hangulata, a licitáló kedv újra a régi szép időkére emlékeztetett. Legutóbb közel 440 millióra rúgott az eladott 173 tétel leütési ára, miközben mindössze 15 mű maradt vissza a felkínált anyagból. A piaci fénykor idején megszokottnál kisebb kollekciót értékesítettünk, igényesebben válogattunk, és visszafogottabban áraztunk, magyarázza a régebbi aukciókon megszokott összeredményektől való elmaradást. Az elmúlt év teljes forgalma három árverésből, közel 550 tétel értékesítéséből meghaladta az 1,130 milliárd forintot.
Az idei májusi „nyitányra” az előjeleket egyértelműen kedvezőnek értékeli Virág. Javul a beadási hajlandóság – állítja – így az áru minősége is lendíti a vásárlókedvet. Még egy nagyon fontos fejleményként emeli ki a kortárs szegmens erősödését, amelyet több kiállítással is támogatnak. Terveik szerint a tavaszi anyagban is jelentős számban szerepel majd friss alkotás.
Kínai manna
Kína, ahogy a gazdaság minden területén, a műtárgypiacon is élre tör. Ez megmutatkozik a kínai művészek nyugati ázsiójának látványos emelkedésében és a kínai piac forgalmának lendületében is. Tavaly novemberben 85,9 millió dollárért értékesített egy kisebb brit aukciósház egy Qianlong érából származó porcelánvázát, Pekingben közel 26 millió dollárért árverezte el a Hanhai árverőház Xu Beihong 1937-ben készült festményét. A Christie’s a 2009-es forgalom több mint dupláját érte el az ázsiai országban, amely 20 százalékkal járult hozzá az angolszász piacvezető forgalmához, amelynek tavaly őszi hongkongi rendezvényén 11 tétel ára haladta meg az 1,28 millió amerikai dollárt.