Ehhez kiemelt fontosságú a lakossági megtakarítások ösztönzése és az ehhez kapcsolódó bizalom erősítése. Az utóbbi időszakban ennek talán legnagyobb „kerékkötője” éppen a szabályozói rendszer, pontosabban annak gyakori változtatása volt.

Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert az elmúlt 2-3 évben számottevően élénkült a spórolási kedv, miközben lényegesen kevesebb hitelt vesznek fel a háztartások. Ebből jól leszűrhető, hogy a megfelelő törvényi előírásokkal komoly eredményeket lehetne elérni – tette hozzá Hegedűs Sándor,az RSM DTM adópartnere. Ez ráadásul az év elejétől még inkább időszerű kérdés, hiszen az adóváltozások miatt a lakosság munkajövedelme 300-400 milliárd forinttal emelkedhet. Ez azonban a magasabb, 4-5 millió forintos éves jövedelem felettieknél csapódik le, akik általában eddig is félre tudtak tenni. Érdemes lenne átgondolni, hogy az alacsonyabb bérrel rendelkezőket hogyan lehetne rávenni a spórolásra olyan „elemekkel”, amelyek nem adójóváíráson alapulnak. Ennek módja lehet, ha a támogatások nem egyedi termékhez, hanem a megtakarítások időtávjához kapcsolódnának, vagyis minél hosszabb időszakot vállal a megtakarító, annál több kedvezményt kap.

A rendszerben húzódó probléma ugyanakkor mindenképpen gyors lépéseket kíván –szűrhető le Gál Róbert, a Tárki vezető kutatója szavaiból. Jelenleg ugyanis a 60, illetve a 35 év körüli korosztályok a legnépesebbek. Ha azoknak, akik ma az utóbbi korcsoportba tartoznak, kevesebb gyermekük születik, akkor ugyan többet tudnak dolgozni, és ez a gazdasági növekedésben is megjelenik, ám később, nyugdíjba vonulásukkor rendkívül megterheli a gazdaságot. A 60 éves korcsoport viszont hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, így esetükben a megélhetési gondok hamarosan jelentkeznek. Vagyis a megtakarítási szándékot már a következő néhány évben növelnie kell a kormánynak.