Véleményünk Orbán-csomag elé: A jobbkéz szorítása
Igaz, azokat sem elsősorban idehaza, hanem külföldi fórumokon hintették el a kormány reprezentánsai. Most tehát Matolcsyé a szó, hiszen a miniszterelnök a csomagbontás kényes és hálátlan feladatával „jobbkezét" bízta meg, szorítsa meg az az embereket. Ez Bokros Lajos óta bevett gyakorlat.
Matolcsy készséggel eleget fog tenni a felkérésnek. Csak találgatni lehet azonban, hogy a csomag elemeinek felsorolásával vagy az ahhoz vezető út, azaz az előző nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának ostorozásával, a felelősök kipellengérezésével tölt-e el több időt. Ettől nem tekinthet el, a bűnbakkeresés ma a színjáték kötelező eleme.A nyitányon már túl vagyunk, a balliberális kormányok idején elszabadított adósságlavina felelőseinek megnevezésére és akár a jogi felelősségre vonás feltételeinek megteremtésére is sebtében létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság lassan megkezdheti működését. Figyelemelterelő hadműveletnek, a sajtónak odadobott csontnak elmegy ez is, lesz, aki mélyre hajolva fel is veszi.
Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ha mindezen túljut a szónok, olyasmiről kell beszélnie, ami fontos: az újjászervezéssé nemesített megszorításokra ugyanis szükség van. Az állam eladósodott, túl sok terhet cipel a vállán. Közös érdek könnyíteni rajta. Kérdés, hogy az érintettek mit szólnak ehhez. Mert nem lehet úgy segíteni az államon, hogy azzal valaki ne kerülne nehezebb helyzetbe. A rokkantnyugdíjasok hétszázezres táborát mivel tudja meggyőzni a kormány, hogy érdemes visszatérniük a munka világába? A járandóságok megvonása, csökkentése eddig felmerülhetett ugyan, hogy aztán rögtön cáfolni is lehessen. Ugyanez a helyzet a közösségi közlekedés támogatásával. Itt magának a kormányfőnek jutott a hálás feladat, hogy csípőből visszaverje a nyugdíjaskedvezmény megvonásáról felröppent híreket. De a jó öreg veszteséges szárnyvonalak is maradnak.
Az sem tudható, hogy a munkanélküliségi ellátás mértékének vagy időtartamának drasztikus csökkentése mennyit hozhat a konyhára, miközben erős fenntartásokkal kell fogadni, hogy aki keres, az talál is munkát magának. Legfeljebb nem ízlésének, képzettségének megfelelőt. Tény, hogy az álláskeresés keserves időszaka egy év alatt két hónappal hosszabbodott meg, és az is, hogy a kampányszlogen kiüresedett, az egymillió új munkahely megteremtésében már maga a kormány sem bízhat. Beiktatása óta 13 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak és hétezerrel nőtt a munkanélküliek száma.
Ha ők depresszióba süllyednek, mennének talán gyógyszerért, de ott is keserű pirula vár rájuk. A gyógyszerkassza megszellőztetett százmilliárd forintos megkurtítása az ő terheiket is növelné. Sőt Matolcsyék fűnyírója még a közoktatás felé is tesz majd egy kanyart.
S hogy pontosan mit vág le az új adók és elvonások sora – hamburgeradó bevezetése, zöldadók emelése, ehominimum rögzítése –, illetve mindez mit hoz az állami konyhára, az nem feltétlenül ma derül ki. De a farbával már elő kell rukkolni.