Az 1960 óta szolgáló és elavult KC–135-ös Stratotanker „repülő benzinkutak” lecseréléséről az ezredfordulón döntött a Pentagon. A pályázat első körét 2003-ban a Boeing nyerte, de nem sokáig örülhetett, mivel súlyos korrupcióra derült fény, ami Phil Condit, a Boeing elnök-vezérigazgató és mások bukásához, valamint a pályázat érvénytelenítéséhez vezetett.

A második kört az amerikai Northrop Grummannel (NG) közösen indulva az Airbus nyerte 2008-ban, ám riválisa feljelentése szerint a kiírók az értékeléskor megsértették saját elbírálási szempontrendszerüket. Az eredményt ismét annulálták. A következő körben az NG „takarékossági okokból” kitáncolt az Airbust gyártó nyugat-európai EADS konzorcium mögül, mondván: az új kiírást egyértelműen a Boeingre szabták.

Nem is trafáltakmellé, hiszen a Pentagon a héten a Boeing győzelmét hirdette ki, ami az első körben 18 gép 3,5 milliárd dollár értékben történő leszállítását jelenti. A teljes flottamegrendelés 179 gépről szól.

A döntés értelmében a Boeing folytathatja a 767-es, nyugdíjérett modelljének a gyártását, amelyre már csak ötven megrendelése maradt a polgári légitársaságoktól,mivel azok már a jórészt különleges műanyagok felhasználásával készülő könnyű, üzemanyagtakarékos 787-es Dreamlinerekhez pártoltak át. (Igaz ennek a sorozatgyártása is évekkel késik.) A tankerekké átalakított 767-esek gyártása tehát folytatódhat, és ez a beszállítókkal együtt ötvenezer embernek ad majd munkát, elsősorban az Egyesült Államokban. Arról, hogy konkrétan hány új munkahely jön létre a tendergyőzelem eredményeként, mélyen hallgat a Boeing – írja a Bloomberg.

James McNerney elnök-vezérigazgató biztos volt abban, hogy vállalata nyer, ezt azzal magyarázta, hogy „agresszív árcsökkentést” vittek be az ajánlatukba. Szakértők szerint az önkéntes lemondás a nyereség egy részéről valójában nem jótékonykodás, hiszen ennyit megért a cégnek, hogy kapukon kívül tudja az ősellenséget.

Az EADS-nál érthetően letörtek, hiszen a 2008-ban egyszer már megnyert tender csúszott ki a kezeik közül. Az Airbus A330-as változata most könnyűnek találtatott, de kérdés, hogy a cég jogászai találnak-e megfelelő súlyú érveket, jogi kifogásokat ahhoz, hogy vissza tudják hozni a földre az elszállni látszó reményeket. Közleményében Ralph Crosb y, az amerikai leányvállalat vezetője semmitmondóan csak anynyit jegyez meg, hogy az események rossz irányú alakulása csalódással tölti el őket.

A Boeing lobbistái győzelmet ünnepelnek, igaz, ebbe kínos baklövések is becsúsznak. Jay Inslee képviselő – akinek washingtoni választókörzetében Boeing-összeszerelő üzem működik – például az előre megfogalmazott két közleménye közül tévedésből a vereségre megírtat küldte szét, „harcot ígérve” a döntés megváltoztatásáért. Később a győzelmi verziót is kiadták, amelyben Inslee már a „legjobb választást” magasztalja. Ami ez utóbbit illeti, szakértők szerint a rivalizálás helyett inkább meg kellett volna osztani az óriási megrendelést, ezzel szerintük a kockázatokat és a költségeket is optimalizálni lehetett volna.

Nehéz volt a csatlakozás