Tavaly november 28-án lejárt a magyar élelmiszer- és takarmánybiztonsági ellenőrzéseket ellátó négy laboratórium akkreditációja, és annak megújítása egyelőre még nem fejeződött be – tudta meg lapunk. A közhiteles mérési jogosultság elvesztése egyben azt is jelenti, hogy bármiféle kereskedelmi forgalomba hozott, vagy más úton közfogyasztásba kerülő termék minőségi és esetleges szennyezettségi adatainak hivatalos megállapítására mintánként 150–200 ezer forintért külföldi laboratóriumoktól kell vizsgálatokat megrendelnie a hazai szakhatóságnak.

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSZH) kapott tájékoztatás szerint az akkreditáció lejártának tudtában annak megújítását már májusban megkezdték az illetékesek a Nemzeti Akkreditációs Testületnél (NAT), de a folyamat még napjainkban is tart. A hivatalos indoklás szerint „Az MgSZH azt is időben jelezte a NAT-nak, hogy január 1-jétől a megyei laboratóriumok is a budapesti MgSzH-hoz tartoznak. A névváltozással járó átalakítás is hozzájárult az akkreditáció adminisztratív elhúzódásához”. Ez utóbbi utalás hátterében az áll, hogy a megyei szakhatóságok a kormányhivatalok felállításával „hivatali hatáskör és felügyelet tekintetében” a közigazgatási és igazságügyi tárcához kerültek át. A Vidékfejlesztési Minisztérium lapunknak adott tájékoztatója azonban megjegyzi, hogy az MgSZH szakmai felügyeletét továbbra is az agrártárca látja el.

A helyzet azért különös, mert a szóban forgó négy vizsgálóhely mindegyike nemzeti referencia laboratóriumként működik, és mint ilyen, kulcsszereplő az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos hivatali eljárásokban. Ezek a laborok az akkreditáció megújításáig közhiteles tanúsítványt nem adhatnak ki, működésük azonban nem szünetel. A hivatal tájékoztatása szerint a vizsgálatok folyamatosan zajlanak – azonos vizsgálati módszerekkel, műszereken és vizsgáló személyekkel.

Abban az esetben, ha pozitív eredményre bukkannak, megerősítő vizsgálatot vesznek igénybe – ilyenkor utazik a minta külföldre, egy akkreditációval rendelkező intézménybe. Hogy ez mennyi mintát és összesen mekkora költséget tesz ki, arra nem kaptunk választ. A kialakult helyzetet furcsállva fogadta több, a rendszeres ellenőrző vizsgálatok eredményétől nagymértékben függő élelmiszer-ágazati szereplő is, akik azonban az ügy „kényes természetére” tekintettel nem kívánták névvel vállalni nyilatkozatukat. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára azt emelte ki, hogy a vállalkozások élelmiszerbiztonságért felelős szakembereinek meg sem fordul a fejében, hogy a hivatali laborok akkreditációjával gond lehet.

E szempontból kerülhet különös megvilágításba a Magyarországon szigorú korlátozásokkal járó német dioxinbotrány, amelynek során Kardeván Endre országos főállatorvos elrendelte, hogy az élelmiszer-vállalkozók kötelesek a 2010. november 12. után beérkezett német sertéshúst, húskészítményt, illetve élő sertésből származó húst megvizsgáltatni.

A január 19-én kelt rendelet szerint a termék csak akkor volt forgalomba hozható, ha a minta dioxin, illetve dioxinszerű anyagok (PCB) jelenlétének felderítésére elvégzett laboratóriumi vizsgálata megfelelő eredménnyel zárult. A rendelkezést azonban már február elején visszavonták, mégpedig azzal az indokkal, hogy „az

Európai Bizottsággal és Németországgal folytatott napi szintű konzultációkat követően bizonyossá vált: a német hatóságok kiemelt módon és megfelelő hatékonysággal végzik a dioxinszennyeződés ügyében érintett takarmány-előállítók és állattartó telepek ellenőrzését, a dioxinnal potenciálisan szennyezett termékek kiszűrését és biztosítják azok forgalomba hozatalának megakadályozását”. Ehhez még hozzátették azt is, hogy a németországi dioxinügy kapcsán a Magyarországon lefolytatott kockázatalapú hatósági ellenőrzések során a megengedett határérték feletti szennyezett tételt nem találtak, a vizsgálatok messze a határérték alatti, úgynevezett háttérszennyezettséget mutattak csak ki. Ha azonban nem így lett volna, akkor a lényegében behozatali korlátozással egyenértékű szigorú ellenőrzés alapjaként a magyar laboratóriumi mérést egy nemzetközi vitában az akkreditáció hiányában nem használhattuk volna fel.

Az élelmiszerlánc kulcsszereplőinek számító laborok mielőbbi hivatalos elismertetésére az eddigieken túl azért is nagy szükség lenne, mert az európai uniós mezőgazdasági támogatások egy részének feltétele a gazdálkodásban az úgynevezett keresztmegfelelés (a közvetlen támogatások igénybevételéhez bizonyos környezetvédelmi minimumfeltételrendszert kell teljesíteni) laboratóriumi mérésekkel is igazolt biztosítása. Az ehhez szükséges eredmények azonban az uniós szabályok szerint csak akkreditált hivatali mérőhelyekről származhatnak. Amennyiben az uniós támogatásigénylések tavaszi határidejéig nem sikerül a hazai laborok tanúsítványát megújítani, akkor vagy csak nagyon jelentős külföldi vizsgálati többletköltséggel lehet ezeket biztosítani, vagy súlyos eurómillióktól eshetnek el a gazdák.

Vizsgálatra váró minta – Itthon mérhetetlen