Görögország helyzete tragikus, a problémákkal egyedül nem képes megbirkózni, de jó megoldások sincsenek. A stabilitási paktum egy vicc, mert a szabályokat senki sem tartotta be, holott a szabályokat azért hozták létre az uniós tagországok, hogy számon kérjék őket. E gondolatokkal nyitotta előadását kedden reggel Hans-Werner Sinn, a német Ifo Intézet elnöke, aki abból indult ki, hogy Görögország hármas keresztúthoz érkezett, de egyik irányba sem indulhat el. Először is nyilván tarthatatlan, hogy a gazdagabb államok finanszírozzák a végtelenségig Athént. Másodszor a görög kormány az eurózónából sem léphet ki, mert bankrendszere azonnal összeomlana. De elképzelhetetlen, hogy a versenyképesség helyreállítására a jövedelmeket harminc százalékkal csökkentse, mert ha megpróbálná, a következmény inkább polgárháború lenne.

Sinn a németekre is tartogatott muníciót: szerinte a német tőkeexport nagyban hozzájárult a buborékok kialakulásához Görögországban, Írországban, Spanyolországban. A múlt évtizedben az 1618 milliárd euró német megtakarításból Németországban csak 558 milliárdot fektettek be, 1060 milliárdot a bankrendszer exportált, ebből keletkezett a folyó mérleg többlete, ám ez a pénz túlfűtötte a görög, a spanyol, az ír ingatlanpiacot, túlméretezte az építőipart, továbbá behatolt Középés Kelet-Európába, valamint amerikai értékpapírokba menekült. Most fordul a kocka, Németország növekedik gyorsan, s ennek következtében az eurózóna belső egyensúlya javulhat, csökkenhet a német többlet és a többiek hiánya. A szakértő azonban ebben is lát figyelmeztető jeleket: a pénzügyi krízisben megrettent német tőke most már nem kalandozik, hanem a német gazdaságot fűti túl, ami a szakértő szerint a versenyképesség romlásával járhat.

Sinn szavaira a vendéglátó, s az uniós döntéshozatalt szintén befolyásolni képes Jean Pisani-Ferry reagált, megkérdőjelezve kollégája számos tételét. A vita Pisani-Ferryvel abból fakadt, hogy Sinn követelte az euróövezeti szabályok betartását, ha már megalkották őket, bár a stabilitási paktumról neki sincs jó véleménye. Elismerte, „mi németek szeretjük, ha vannak szabályok, azokhoz ragaszkodunk”, míg a francia Pisany-Ferry megjegyezte, a szabályok minősége is számít, hiszen Írország és Spanyolország nagyon is ragaszkodott a stabilitási paktumnak az egyoldalúan a költségvetési deficitet hangsúlyozó előírásaihoz, mégis mindkét ország nagy bajban van. Vagyis lenne értelme annak, amiről most uniós szinten szó van –részben a friss német–francia versenyképességi paktum ötlete nyomán –, hogy sok más tényezőt is figyelemmel kellene követni, például a munkaerőköltséget. Erre Sinn azt mondta, ha a befektetők tudják, hogy az eurózóna-tagállamok államkötvényein is veszíthetnek, akkor maguk követelik majd ki a reformokat, másrészt fölösleges olyan új szabályokat kitalálni – például a béralakulásra –, amit a kormányok nem is tarthatnak be, mert rajtuk kívül álló piaci erők határozzák meg a folyamatokat.

Betört athéni kirakat – Ki fogja kijavítani a hibát?