„A munkát terhelő adók mérséklésével és a zöldadók emelésével a teljes adóterhet át lehet alakítani, egy, a munkát jobban ösztönző szerkezet irányába” – ez a legmarkánsabb megállapítása a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által készített elemzésnek, amely a hazai adórendszer felépítését vizsgálja. Hogy ezt miként képzeli el, arra már nem tér ki a dolgozat, de még csak utalást sem tesz rá a minisztérium tanulmánya. Az irány legalább kirajzolódik belőle: a kormány szerint ez a tanulmány is alapul szolgál a régóta várt strukturális reformokhoz.

A fenti megállapításhoz kapcsolódva az NGM arra az – előző kormányok idején is alapvetésnek számító – következtetésre jut, hogy Magyarországon a forgalomra, illetőleg az élőmunkára rakódó terhelés meghaladja a nemzetközi átlagot, míg a tőkét érintő elvonás – például a vállalkozások jövedelme vagy a különféle vagyonelemek utáni adók –elmaradnak attól. A zöldadókkal kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy az utóbbi időben a nemzetközi adópolitika kiemelt területe volt az ökoadózás. Az ebből származó bevételek a bruttó hazai termékhez (GDP-hez) viszonyított aránya mérsékelt a világban, 2008-ban az Európai Unió tagállamaiban átlagosan 2,6 százalékot képviselt (itthon 2,7 százalék volt).

A fogyasztásból származó adóbevételek összehasonlításában Magyarország az EU-tagállamok rangsorában a negyedik helyen állt. Az élőmunka esetében 2008-ban az EU-tagállamok átlagában a GDP-hez mért bevétel 17,5 százalék volt, a visegrádi országok esetében pedig csupán 14,7 százalék, miközben a hazai arány megközelítette a 21 százalékot.

Az elemzés kitér a helyi önkormányzatokra is: részesedésük a teljes adóbevételből jelentősen elmarad az uniós, de még a régiós átlagtól is. Az elemzés szerint 2008-ban a teljes adóbevételből a helyi önkormányzatok csak 6,4 százalékban részesedtek, míg ez az arány az Európai Unióban 10,4 százalék, a visegrádi országokban pedig közel a duplája volt.