A jelenlegi összetételében utoljára ülésező tanács elé tegnap egy 25 bázispontos csökkentési javaslat is bekerült a tartás mellett, ám végül ez utóbbi szerzett magának túlnyomó többségi támogatást – fejtette ki az ülést követően Simor András jegybankelnök. Indoklásában a januári infláció és a decemberi béradatok meglepően kedvező alakulását emelte ki, amelyekből az szűrhető le, hogy sem keresleti, sem béroldalról nincs érezhető nyomás az inflációra. Különösen az éves szinten 2 százalék alatti mértékben dráguló piaci szolgáltatások, valamint a szeszélyesen mozgó élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfl áció szinten maradása okozott kellemes csalódást, ám a nyersanyagárak világpiaci száguldása még mindig kiszámíthatatlan veszélyforrást és növekedési kockázatot jelent a gazdaság számára. A versenyszféra béreiben decemberben éves szinten 2,2 százalékos csökkenést mért a statisztikai hivatal, amit azzal magyaráznak, hogy a vállalatok a kedvezőbb adózási feltételek miatt januárra tolták a tavalyi prémiu mok kifizetését – amint arra korábban lapunk felhívta a figyelmet.

Simor András a sajtótájékoztató végén – Új tagokra várnak a székek

Ami mérvadó, hogy a versenyszférában a rendszeres jövedelmek az év egészét tekintve csupán 3 százalékkal nőttek, azaz lassult a bérkiáramlás 2009-hez képest. Simor az árstabilitás szempontjából fontosnak nevezte, hogy a bérek tükrözzék a gazdaságban mutatkozó kapacitásfölösleget és a laza munkaerő-piaci helyzetet, valamint összhangban maradjanak a vállalatok teljesítményével. Kérdésre válaszolva károsnak, kártékonynak nevezte, hogy a kormány erőszakkal és nyomásgyakorlással akar beavatkozni a versenyszféra bérpolitikájába, hogy beváltassa azt az ígéretét, miszerint az új, egységes szja-kulccsal senki sem járhat rosszabbul.

A kamatdöntéskor az ország külső kockázati megítélésének alakulását ezúttal sem vették figyelembe, az az utóbbi hónapokban javult ugyan, de csak a novemberi szintjére tudott visszakapaszkodni.

A jövőbeni kilátásokról szólva Simor kifejtette: a jegybank következő hónapban publikálandó infl ációs jelentése és a szintén márciusban ismertetendő kormányzati reformintézkedések szabják meg a monetáris politika irányát. A bankrendszer állapota nem ad okot felhőtlen optimizmusra. Forrásai 1400 milliárd forinttal csökkentek tavaly, míg adózás előtti eredménye 73 milliárdra zuhant vissza a megelőző év 300 milliárdjáról. A kilencven napon túl nem törlesztett hitelek aránya a lakosságnál egy év alatt 7,7-ről 11, a vállalkozásoknál 10,1-ről 12,4 százalékra nőtt úgy, hogy eközben ráadásul rengeteg hitelszerződést módosítottak. A hitelállomány a lakosságnál 2,5, a vállalkozásoknál 5,7 százalékkal csökkent 2010-ben, s ebben Simor kedvező fordulatnak még a jelét sem látja. A forráshiány mellett a kockázattűrő képesség romlása is szerepet játszik a helyzet konzerválódásában. A jegybankelnök szerint a bizalom erősödése és a bankok jövedelemtermelő képességének javítása szükséges a patthelyzet feloldásához.

A tavalyi költségvetési hiány körül kialakult vitához kapcsolódva Simor kifejtette: a kormány által kommunikált 3,8 százalékos GDP-arányos hiánycél nem fog teljesülni, és nem csak az önkormányzatok év végi felgyorsuló eladósodása miatt. A jegybanki első, 4,7 százalékos hiánybecslés finomítása után sem kerülhet lejjebb a mutató 4,2 százaléknál – vélte a jegybankelnök.

Kérdésre közölte, nem történt a kormány és közte előzetes egyeztetés a monetáris tanács hó végén leköszönő tagjait fölváltó szakemberek személyéről. Mint ismert, a négy új tag belépésével házon belül kisebbségbe szorulhat a Simorféle óvatos kamatpolitika, mivel az Országgyűlés az eddigi bankelnöki-kormányfői paritásos jelölés helyett a parlament gazdasági bizottságára ruházta a jelölés jogát (tegnap szavazott erről a parlament).

Sem a maginfláció alakulása, sem a béradatok nem utalnak kereslet-, illetve béroldali nyomásra, ezért nem volt indokolt a kamatemelési sorozat folytatása – vélekedett Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője. Szerinte a monetáris tanács küszöbön álló átalakítása önmagában nem okoz lényeges változást a kamatpolitikában, mivel az inflációs kockázatok – elsősorban az élelmiszer-, üzemanyag- és más nyersanyagárak felől – továbbra is fennállnak. Így kamatcsökkentésre csak akkor kerülhet sor, ha a reformok hatására a kockázati megítélés jelentősen javul, és akkora forinterősödést okoz, ami az inflációs kilátásokat javítani tudja.