Részsiker a G20-as csúcson
A G20-ak hétvégi párizsi tanácskozásának napirendjén a monetáris politika reformja és az egyes országok „válságállóságának” objektív mutatószámainak meghatározása volt. A monetáris reformban nem jutottak előbbre a felek, igaz, nem is volt várható, hogy egy ilyen lényeges kérdésben egy hétvégén végső döntés szülessen. A nagyhatalmak pénzügyi vezetői már azt is sikerként könyvelhetik el, hogy a válság előrejelzésére, a globális gazdasági-pénzügyi egyensúly megbillenésére utaló makromutatók tárgyában meg tudtak állapodni egymással.
Eszerint az egyes országok belső egyensúlytalanságára utaló indikátorok közül a költségvetési hiányt, az eladósodottság mértékét és a magánmegtakarítások volumenét veszik figyelembe, míg a külső tényezők közül a folyó fizetési mérleget, valamint a pénzügyi és monetáris politikát kell folyamatosan monitorozni ahhoz, hogy az adandó vészjelzések láttán azonnal és hatékonyan tudjon fellépni a közösség. Ezekre a mutatókra valamennyi résztvevő rábólintott, még a sokáig húzódozó Kína ellenállását is sikerült megtörni.
A világ legnagyobb, 2700 milliárd dollár nagyságú devizatartalékával rendelkező távolkeleti ország azonban – Oroszország és Brazília támogatásával – azt meg tudta akadályozni, hogy a tartalékokat ne vegyék figyelembe a globális egyensúlytalanságok mérésénél. Az viszont a következő fordulók feladata lesz pontosan meghatározni, hogy a vészcsengő mikor szólaljon meg, azaz az egyes mutatók milyen korlátok között mozoghatnak. Ebben óriási vita várható.
A G20-ak soros elnöki posztját adó franciák részéről nyilatkozó Christine Lagarde gazdasági miniszter a vita konstruktív jellegét emelte ki, s nem volt csalódott amiatt, hogy a monetáris reform kérdésében mutatkozó megosztottság miatt a témában végül semmilyen döntés nem született. A sietségre semmi ok – tette hozzá –, hiszen az ilyen horderejű kérdésekben időre van szükség a jó döntésekhez.
A franciák mindenesetre nehéz feladatra vállalkoztak, amikor a 2011-re szóló soros elnökségük prioritásainak listáját összeállították. Ezen a monetáris reform mellett szerepel még a szeszélyesen mozgó nyersanyagárak kordában tartását célzó rendszer kidolgozása, a globalizáció okozta szociális problémák kezelése, a korrupció elleni küzdelem, a foglalkoztatás bővítésének problematikája, valamint a harmadik világ támogatása érdekében kivetendő adó, amelyet a pénzügyi tranzakciók után kellene majd fizetni.
Trichet-nek nem tetszik
Az Európai Központi Bank elnöke a G20-ak tanácskozása után sietett leszögezni, hogy a jegybanki függetlenség szent és sérthetetlen, bármilyen monitorozási rendszert alakítsanak ki maguknak a nagyhatalmak. A függetlenség „kőbe vésett”, és mindegy, mely országról van szó, a monetáris politika irányítóira kívülről nem lehet nyomást gyakorolni – hangoztatta Jean-Claude Trichet. A központi bankok legfontosabb célja az árstabilitás biztosítása marad, a kormányoknak pedig azon kell fáradozniuk, hogy a bérpolitikát szorosan az ellenőrzésük alatt tartsák. Hasonló értelemben nyilatkozott Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója, aki az adósságválság leküzdése érdekében sürgetett egységes európai fellépést, és az uniós tagállamok számára olyan szigorú költségvetési pályát, amelyről nem lehet letérni. Ha következetesen tartják magukat ehhez, akkor a piaci bizalom tartós marad – jelentette ki.
