Hét csomag keres egy alkut
– Szinte már követhetetlen az a rengeteg javaslatcsomag, amely az uniós tagállamok gazdaságpolitikájával foglalkozik.
– E sok kezdeményezés közös gyökere a pénzügyi és gazdasági válság, amelyből egyrészt ki kell törni, másrészt tartós növekedési pályára kell állítani az uniós gazdaságokat, harmadrészt pedig meg kell szüntetni azokat az okokat, amelyek ehhez a krízishez vezettek. Folyamatosan jelentek meg a különböző elképzelések, amelyek e hármas célt szolgálták. Összesen hat elem kristályosodott ki, amelyeket összefoglaló néven átfogó válasznak hívunk – ez az, amit a piac nagyon vár. S ez a hat elem egészült ki február elején a német–francia elgondolással, amely ugyan testetmég nem öltött, ám amelynek lényege az, hogy az eurózóna stabilitásának a megőrzéséről szóló nyilatkozatok a piacok számára hiteles politikai elkötelezettséget tükrözzenek. Ez lenne az úgynevezett versenyképességi paktum. Ennek részleteit a legutóbbi csúcson nem vitatták meg a résztvevők, de azt a szándékot igen, hogy a gazdaságpolitikai koordinációnak új minőséget kellene adni. Ennek mibenlétéről azonban most Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács állandó elnökének kell konzultációkat folytatnia.
– Miben ragadható meg a magyar elnökség szerepe?
– Nagyon sok feladatot kapott a magyar elnökség. A hat elemből többet önállóan kezel, a többiben pedig koordinálnia kell a folyamatokat, még akkor is, ha a dossziéért nem ő felel, hanem más, például Herman Van Rompuy vagy Jean-ClaudeJuncker luxemburgi kormányfő, aki az eurócsoport elnöke, illetve aki a kormányközi keretben folyó egyeztetéseket vezeti az európai stabilitási mechanizmus, azaz az állandó pénzügyi alap létrehozására. Ebben az egyáltalán nem egyszerű struktúrában kell az ügyeket előrevinni, hogy március 24-re, a következő csúcstalálkozó első napjára az egész hat plusz egyes csomagot jóváhagyásra előkészítsük.
– Fussunk végig ezen a hat plusz egyes csomagon. Azt hiszem, még a brüsszeli folyosókon sem érti mindenki, mi mivel és hogyan függ össze.
– Ez így van. Az első elem véleményem szerint a lisszaboni szerződés korlátozott módosítása. Az előzetes döntés erről megszületett a decemberi csúcson, s ennek nyomán megindult az intézményközi konzultáció. Az Európai Bizottság már kedvező véleményt adott, az Európai Központi Bankét még várjuk, az Európai Parlamentben pedig biztató ütemben zajlik a vita. Így a formális döntést márciusban valószínűleg meg lehet hozni. Aztán kezdődik a ratifikációs eljárás a tagállamok alkotmányos rendjének megfelelően.
– Nézzük a második elemet.
– Ez az európai szemeszter. Ennek lényege: a 2020-as versenyképességi stratégia céljait úgy teljesítsük, hogy közben megőrizzük a fi skális és makrogazdasági stabilitást, megteremtjük a növekedés és a foglalkoztatás bővítésének feltételeit. Ez mindenképpen ígéretesebb kezdeményezésnek látszik, mint amilyennek a nem túl sikeres lisszaboni stratégia bizonyult. Az első szemeszter a magyar elnökség alatt indult. A bizottság január 12-én közzétette az éves növekedési jelentést, ebben kitűzött tíz célt, a fiskális szigortól a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságán át a belső piac ban rejlő lehetőségek kiaknázásáig. A magyar elnökség erre azonnal reagált, s az összes tanácsi formációra nézve kialakította a menetrendet: a különböző miniszteri értekezleteken kialakult döntéseket, véleményeket foglalja az elnökség március 21-re átfogó jelentésbe, amely aztán a csúcs elé kerül jóváhagyásra. Ezzel a lépéssel elfogadjuk az európai szintű iránymutatásokat, és a magyar elnökség második felében ezeket lebontjuk nemzeti célokra. Ezek a nemzeti célok az áprilisban benyújtandó konvergencia és stabilitási programokban, illetve a most először kidolgozandó nemzeti reformprogramokban öltenek testet.
A programok uniós szintű értékelése után – szintén még a magyar elnökség második három havában – a brüsszeli ajánlásokat minden egyes tagországnak csatolnia kell ahhoz ez előterjesztéshez, amelyben a kormányok a nemzeti parlamenteknek megküldik a költségvetési tervezeteket. Ez nagyon komoly fejlemény az uniós folyamatokban, a döntések összehangolásában.
– Hogyan akadályozná meg az unió a hasonló válságok kialakulását?
– A gazdasági kormányzásról, azaz lényegében a stabilitási és növekedési paktum reformjáról szóló jogalkotási csomaggal. A kérdés, miként lehet jogszabályok alapján idejében jelezni, ha egy ország letér a fenntartható pályáról, és elérni, hogy oda mihamarabb viszszatérjen, és ne veszélyeztesse az eurózóna és az EU egészének gazdasági és pénzügyi stabilitását. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, két szálon futott ennek az új szabályozásnak az előkészítése: a bizottság még az ősszel letette az asztalra a maga javaslatait, közben Herman Van Rompuy vezetésével is dolgozott egy munkacsoport a kormányok képviselőinek bevonásával. Ezt a két szálat most a magyar elnökség során fonjuk egybe, hogy március végéig kialakuljon a tanács, tehát a kormányok közös álláspontja, amelyről várhatóan nehéz tárgyalások mentén, de remélhetően június végéig meg tudunk állapodni az Európai Parlamenttel.
– És ha mégis beüt a krach?
– Akkor lép be az európai stabilitási mechanizmus, vagyis az állandó pénzügyi mentőalap. Ez a munka az eurózóna tagországai körében zajlik, de bekapcsolódott az EU valamennyi tagállama. Az egyeztetés lényegében kormányközi konferencia keretében zajlik, a luxemburgi miniszterelnök vezetésével. Eddig abban sikerült megállapodni, hogy az alapba 2013-tól 500 milliárd eurót helyeznek, de nagyon sok kérdés még rendezésre vár. A dilemmák a következő hetekben tisztázódhatnak.
– Egy pénzügyi alap már összeállt.
– Igen, az ideiglenes pénzügyi mentőalap, az európai stabilitási pénzügyi eszköz (EFSF). Itt a vita arról folyik, hogy ez alap a beletett 440 milliárd eurót valóban hitelnyújtásra fordíthassa, most ugyanis a legjobb minősítés megszerzése miatt ennek alig több mint fele használható fel. Erről az eurócsoportban egyezkednek. De a végső döntést a huszonheteknek kell meghozniuk.
– Mi a helyzet a krízisért elsősorban okolt bankokkal?
–Az új európai bankfelügyelet irányítása alatt megvizsgálják a bankok állapotát. Az úgynevezett stresszteszt értékelését május–júniusban hozzák nyilvánosságra.
– Miről szól a versenyképességi paktum?
– Megkerülhetetlen és egyben rendkívül fontos a német kancellár és a francia elnök állásfoglalása, hogy mindent el kívánnak követni az euró stabilitásának megőrzése érdekében, s ehhez erős politikai keretet kívánnak adni. Ennek a keretnek a neve jelenleg versenyképességi paktum. De nem a név a lényeg, hanem az, hogyan működhet valóban hatékonyan az egész új rendszer, erős ernyő kerül-e az összes többi erőfeszítés fölé. Ezt tapogatja most ki Herman Van Rompuy, aki a miniszterelnökök személyes tanácsadóival tárgyal. Előbb a tizenhetekkel, aztán a többiekkel. A március végi EU-csúcsig pedig a hat plusz egy elemnek döntésre érett állapotban kell lennie. S ebben a magyar elnökségnek meghatározó szerepe lesz.
– Ez jól hangzik, de a német–francia ihletésű versenyképességi paktum olyan témákat feszeget, mint a nyugdíjkorhatár harmonizálása, a bérindexálás megszüntetése, vagy a deficitekre és az államadósságra vonatkozó alkotmányos fék alkalmazása. E javaslatok nem ígérnek gyors megállapodást.
– Egyelőre még konzultációk témája, milyen tartalommal töltik fel ezt a paktumot. A nyugdíjkorhatár vagy a bérindexálás például nem tartozik a közösségi hatáskörbe, s a bizottság nem is kér új hatáskört magának, nem kíván e kérdésekben útmutatást adni, hiszen az alapszerződés erre nem is ad felhatalmazást. De ha az eurózóna tagállamai ebbe az irányba akarnak elindulni, azt kormányközi egyeztetés alapján megtehetik. Ugyanilyen kérdés az alkotmányos fék bevezetése. Ha megvan a politikai akarat nemzeti szinten, semmi akadálya, de ez sem része a közösségi hatásköröknek. Úgy látom, egyelőre az eurózónán belül is nagyok az ellentétek.
Nem örülnek a német–francia paktumnak
Viviane Reding uniós biztos óva intette a tagországokat a „különutaktól” az uniós gazdasági koordináció közben. Egy vasárnapi bécsi rendezvényen az Európai Bizottság alelnöke a francia–német kezdeményezéssel kapcsolatban így vélekedett: huszonheten vagyunk, és huszonheten intézzük az ügyeinket. Felidézte, hogy az EU a gazdasági válságra reagálva már bevezette a pénzügyi piacok szorosabb ellenőrzését, szigorítja a stabilitási paktum betartását és bevezette az európai szemesztert. Josef Pröll osztrák pénzügyminiszter is elutasította az uniós „gazdasági kormány” létrehozását. – Az eurót nagyon különböző tagállami nemzetgazdaságok használják. Az euróországok szorosabb gazdasági összehangolására, szankciókra és feltételekre szükség van, de politikai fikció volna azt gondolni, hogy a bérekben, a nyugdíjakban és más területeken a szerkezeti politikák egységesítése lehetséges valamiféle megadott határidővel, ahogy azt egyesek elgondolják – mondta. Hangsúlyozta: nem a német–francia javaslatot tartja „illúziónak”, hanem azt, hogy az érintett, nemzeti hatáskörbe tartozó területeket egységes előírásoknak lehessen alávetni Brüsszelből. (MTI)
