Ám megegyezni ezen adatokról azért nehéz, mert a pénzügyi válság kirobbanásának okait e nagy országcsoport tagjai eltérően határozzák meg. Miközben például a Bank of England kormányzója, Mervyn King az árfolyamok torzulását okolja, addig kínai kollégája, Zhou Xiaochuan szerint tarthatatlan, hogy a dollár a világ első számú tartalékvalutája.

Az indikátorok listáját a folyó fizetési mérleg vezeti, de a másik négy sem szorul háttérbe, s például az alkut sürgető németek értésre adták: az öt jelzőszámról nem lehet külön-külön egyezkedni. Vagyis az árfolyammozgások, az államadósság és a költségvetési deficit, a valutatartalékok szintje és a magánmegtakarítások mérete elválaszthatatlan egymástól. Berlin ugyanakkor nem akarja számszerűsíteni a kilengések elfogadható tartományát, s emlékezetes, milyen gyorsan utasította el a német kormány Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszternek azt a felvetését, hogy a folyó hiányok és többletek ne haladják meg a GDP négy százalékát. Közben pénteken már olyan hírek is kiszivárogtak, hogy Peking esetében nem a folyó, hanem a kereskedelmi mérleget vennék figyelembe, amelyben egyébként a többlet 2009 után 2010-ben is mérséklődött, ami arra utal, hogy a globális egyensúly helyrebillenése megindult. Az indikátorokhoz kapcsolódik a dollár tartalékvaluta szerepének az értékelése, pontosabban azon kínai követelésnek az elismerése, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által alkalmazott elszámolási egységet, a különleges lehívási jogot (SDR) próbálják erőteljesebben használni a nemzetközi pénzügyi rendszerben, s ezen alternatív tartalékvaluta értékének meghatározásába vonják be a jüant is.

Ám más témával is kénytelenek foglalkozni a pénzügyminiszterek, miután a világgazdaság motorjaként működő feltörekvő országok inflációja átszivárog a fejlett régiókba is. A nyersanyag- és élelmiszerárak emelkedése okozta aggodalmak nyomán Kína, Brazília, Dél-Korea, Indonézia és India már emelte a kamatokat. A húszak elnöki teendőit is ellátó Nicolas Sarkozy francia államfő a spekuláció letörésében látja a megoldást, bár a jelenség hátterében a kereslet és a kínálat megbomlása áll.

Brüsszeli forrásaink szerint a találkozó alkalmat teremt Olli Rehn uniós pénzügyi biztos és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, mint az uniós pénzügyminiszteri tanács soros elnöke számára némi konzultációra a február végére ígért magyar reformprogramról is, amelynek részleteit még nem küldte meg Budapest. A brüsszeli szakértők nem cáfolják, hogy folytak beszélgetések, de érdemi véleményt csak a kormány által elfogadott tervről fejthetnek ki. Úgy tudják, a programot a jövő hét elején megismerhetik.

A legfejlettebb államok pénzügyminisztereinek párizsi csúcsára érkezik Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója