Elszállt tavaly az önkormányzatok hiánya, a helyhatóságok pénzforgalmi egyenlege 247,7 milliárdos mínuszt mutat, miközben a kormány csak 190 milliárd forinttal számolt. Ez a 3,8 százalékos államháztartási deficitcélt is veszélyeztetheti, miközben nem tudni, mi történt az utolsó negyedévben, mert a helyhatóságok 57,7 milliárdos, előre nem látott hiánya még nőhet. A nagyobb helyhatósági defi cit nem különösebben meglepő, és több oka is lehet – állítja Kovács Róbert közgazdász, a Helyi Obszervatórium Nonprofit Kft. alapító-ügyvezetője. A szakértő azonban a számokat illetően óvatosságra int, mert végleges adatok hiányában, illetve a bevételek és kiadások szerkezetének ismerete nélkül csak találgatni lehet. A túlköltekezés egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy tavaly választási év volt, amikor a tapasztalatok szerint a helyhatóságok fejlesztési kedve is megnő. Kovács úgy látja, a tavalyi negyedik negyedév adatait ráadásul az is jelentősen befolyásolhatja, hogy a kifizetések egy része bizonyosan akkor vált esedékessé. Vagyis: a deficit a most prognosztizálhatónál akár jóval nagyobb lehet.

A képet árnyalja azonban, hogy számos beruházás uniós támogatással valósul meg, és az ezeknél szokásos utófinanszírozás miatt az önkormányzatok pénzforgalmi egyenlege átmenetileg igen kedvezőtlen képet mutathat. Amikor viszont a támogatási összeg befolyik, a hiány azonnal csökken, bár esetleg csak a következő évben, a szakértő szerint ezért sem könnyű az elemző dolga. Egyelőre szintén csak feltételezés, de a pénzügyi műveletek szintén befolyásolhatják az önkormányzatok pillanatnyi helyzetét. Kovács Róbert úgy véli, a deficit növekedésében szerepet játszhatott, hogy a helyhatóságok korábban jelentős menynyiségű, többnyire svájci frank alapú kötvényt bocsátottak ki, amelynek jelentős részét nem használták fel, hanem egy ideig sikerrel forgatták a pénzpiacon. (A kötvényekkel együtt az önkormányzatok mostanra ezermilliárdot meghaladó adósságot halmoztak fel.) Ennek legegyszerűbb módja, hogy a pénzt magasabb kamatozású forintbetétekben helyezték el. Ám a magyar valuta leértékelődése miatt egyre kisebb esély van arra, hogy az árfolyamok változásából származó veszteséget kompenzálni lehessen.

Az önkormányzatok pénzügyi helyzetének romlása ugyanakkor súlyos rendszerbeli problémákra utal –mutat rá egy másik lehetséges okra Kovács Róbert. Az állam egyre újabb kötelező feladatokat határozott meg a helyhatóságok számára, miközben a szükséges forrásokat nem vagy csak részben biztosította. A központi költségvetés már évek óta tartó konszolidációja során pedig a terhek egy részét egyszerűen áthárították a helyhatóságokra.

A büdzsé rendbetétele érdekében tehát folyamatosan faragtak le kisebb-nagyobb összegeket az állami támogatásokból, s emiatt a kötelező feladatokat egyre nagyobb részben – például a közoktatás terén ez a hozzájárulás negyven-hatvan százalék között mozog – a települések finanszírozzák. Vagyis a költségvetési deficitet igazából nem csökkentették – hangsúlyozza Kovács –, hanem annak egy részét áttolták a helyhatóságok térfelére. Emiatt jelentős működési hiány keletkezik, ami nem kis részben hozzájárulhat a pénzügyi egyensúly romlásához.

A helyhatóságok tavalyi pénzforgalmi egyenlege mindezek hatására akár nyolc százalék körüli mínuszt is mutathat – teljes bevételeik összege 3500 milliárd körül alakul –, s bár a tényleges hiány ennél várhatóan kisebb lesz, az önkormányzati rendszerben az ügyvezető szerint elkerülhetetlen az érdemi beavatkozás. Egyszer csak eljön ugyanis az a pillanat, amikor az állam hiába szab meg feladatokat, s hiába írja elő az ellátásukhoz szükséges feltételeket, ha a települések az összes lehetőségeiket kimerítették. Ma már alig vannak privatizálható javak, csökkennek a saját bevételek – a válság hatására kevesebb folyik be az szja-ból és az iparűzési adóból –, s hitelfelvételre is egyre nehezebben van lehetőség. Menekülési út a feladatok társulásban történő ellátása – például óvodák, iskolák, polgármesteri hivatalok közös üzemeltetése –, ám az ebben rejlő tartalékok ugyancsak végesek. Az önkormányzati rendszer reformjára a közelmúltban több kormánypárti politikus is utalt, kilátásba helyezve, hogy bizonyos közszolgáltatásokat „visszaállamosítanak”. Kovács Róbert álláspontja szerint ezzel az állam komoly pénzügyi terhet is vállalna, hiszen a helyhatóságokra hárított hiányt ismét magára húzná. Ebben az esetben az önkormányzatok ugyanis aligha támogatnák az állami oktatási vagy egészségügyi intézményeket, így a kieső pénz – ami százmilliárd forintos nagyságrendű – jókora lyukat ütne a büdzsén. Megoldást jelenthet, ha a helyhatóságok saját bevételeit csapolja meg a kabinet, ám annak igen rossz visszhangja lenne.

Van ugyanakkor egy politikai kockázat is: amennyiben az állam a szolgáltató, mindenütt azonos színvonalat kell biztosítania, mert az egyes településtípusok között ma szinte természetes különbségeket nemigen lehetne megmagyarázni – véli Kovács Róbert. Attól kezdve a kabinet felelőssége lenne az is, hogy hol szüntet meg vagy von össze intézményeket. A szakértő szerint ez a lépés ráadásul szembemenne azzal a sokat hangoztatott elvvel is, hogy a helyi közszolgáltatásokat a lakossághoz legközelebb és azon szinten kell biztosítani, ahol az hatékonyan ellátható.

Esztergom korábbi polgármesterének, a fi deszes Meggyes Tamásnak egykori dolgozószobája. A kasszát üresen adta át