Az új társaságban a németeknek hatvan-, az amerikaiaknak negyvenszázalékos tulajdonrésze lesz. Az elnököt Reto Francioni DB-vezérigazgató személyében a németek adják, míg a közös cég irányítását Duncan Niederauerre, a NYSE első emberére bízzák. Az igazgatóságba a németek tíz, az amerikaiak hét tagot delegálhatnak. Francioni egyébként nemes bosszút állt az amerikaiakon, akikkel szemben 2007-ben alul maradt az Euronext megszerzéséért vívott csatában, ám most mindkét céget egy csapásra „bekebelezte”, s nagyra értékelve egykori riválisának szakmai tapasztalatát, meghagyta posztján Niederauert. Az új, egyelőre ismeretlen nevű céget, amelybe a részvényeiket beviszik, Hollandiában jegyzik be, a tőzsdeüzemeltető papírjaival pedig a párizsi, frankfurti és New York-i tőzsdén kereskednek majd. A közös cég tőzsdéin belistázott vállalatok értéke eléri a tizenötezermilliárd dollárt.

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a fúzió mindkét cég és az egész tőkepiac előnyére válik. Egyrészt csökkennek a költségek, másrészt nőhet a forgalom, könnyebbé válik a kontinenseken átívelő kereskedés, és remélhetőleg a most még a tőzsdét kerülő vállalatok közül is egyre többen mérettetik meg magukat a parketten. Három év alatt 405 millió dolláros költségcsökkentést hoz az egyesülés. Erre a Bloomberg szerint garancia Francioni személye, aki a vállalati székhely áthelyezésével, s a munkatársak egy részének Frankfurtból a sokkal olcsóbb Prágába költöztetésével már bizonyította rátermettségét. Francioni 2005-ben vette át az irányítást a DB-nél, ahol elődje éppen a londoni tőzsde megvásárlásának kudarca miatt vehette a kalapját. Regnálása alatt a DB részvényárfolyama 576 százalékkal emelkedett.