Csomag csomag hátán Brüsszelben
A sok ötletcsomag valójában egy nagy pakk. Brüsszeli szűk körű háttérbeszélgetésekből legalábbis erre a következtetésre lehet jutni. S a tét is óriási: ha nem sikerül a sok kis csomagot értelmesen elrendezni, ha nem jön létre átfogó megállapodás a márciusi végi uniós csúcsig, akkor a piacok újra nekiveselkednek, s újra rátámadnak Portugáliára – amelynek államkötvényhozamai már a múlt héten is elviselhetetlen magasságba emelkedtek –, aztán meg netán a többiekre.
Az asztalon egyelőre sok minden hever. Az Európai Bizottság még tavaly előállt a stabilitási és növekedési paktum reformjának tervezetével, s ebben a fél évben a magyar elnökségnek kéne lezárnia a jogalkotási folyamatot a hat javaslatról. Ám közben a pénzügyminiszterek külön is egyeztettek az Európai Tanács soros elnökének, Herman Van Rompuynek a vezetésével, s ők is letettek az asztalra egy jelentést a deficitek és államadósságok csökkentéséről, a megelőzésről és a büntetésről, amelynek tervezett szigorán Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök az emlékezetes deauville-i találkozón egy tollvonással enyhített. Így Berlin elérte, hogy Párizs is támogatni kezdte a lisszaboni szerződés módosításának ötletét. Erre azért van szükség, hogy létrehozhassák az eurózóna állandó pénzügyi mentőalapját a mostani ideiglenes helyett. Ám a 2013-ig működő ideiglenes alap sem elég. Ha valóban nagyobb országokat kellene a piacoktól megóvni, vagy a görögök és az írek adósságterhein enyhíteni. S ha már most újra pénzt kell betenni az alapba, akkor ebből a szükségből megint erényt faragott Merkel és Sarkozy: előbbi az eurózónabeli mentőakciókkal szembeni belpolitikai ellenállás csillapítására, s a tartományi választásokra is tekintettel az egész csomagot német színben tünteti fel, miközben utóbbi régi vágyának adhat hangot, végre testet ölthet a gazdasági kormányzás. A február negyedikei brüsszeli csúcson terjesztették elő közösen a versenyképességi paktum ötletét, amelynek részleteit azonban nem vitatták meg, sokkal inkább az eljárásról folyt a vita.
A részletek azonban kiszivárogtak, s a csúcson e tényre számosan reagáltak is, kifogásolva az előterjesztés módszerét, hogy a megállapodás kormányközi egyezkedéseknek lehetne az eredménye, s az egészből nagyjából kimaradna a bizottság és a parlament. A versenyképességi paktumnak része lenne például a nyugdíjkorhatár vagy a társasági adóalap harmonizációja, a bérindexálás intézményének megszüntetése. Minthogy azonban az ötletek egy részéről a német kormányon belül sincs egyetértés, s a németek és a franciák sem hangolták tökéletesen össze az álláspontokat, ezért még nagyon sok vita várható.
Az ideiglenes mentőalapba helyezett, s az eurózóna tagországai által garantált 440 milliárd eurónyi állami garancia csak 250 milliárd hitelezését teszi lehetővé, mert a stabilitási intézmény a legjobb minősítést kapta, de a valutaövezetben csak hat gazdaságnak van ilyen jó pia ci hírneve. Ha a kapacitást 440 milliárdra vagy ennél magasabbra emelik, ahhoz még több pénz kell, s ennek az árát kéri meg Merkel, akit támogat Sarkozy. A 2013-tól létrehozandó állandó mechanizmus megteremtéséhez azonban nemcsak a lisszaboni szerződést kell módosítani, hanem a német parlamentben kétharmados többségre lesz szükség.
Az eurózóna pénzügyminisztereinek hétfő délután megnyílt brüsszeli ülése előtt a csoport elnöke,Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök azt mondta, hogy a versenyképességi paktumról nem lesz szó. Ellenben Wolfgang Schäuble német tárcavezető úgy vélekedett, hogy az ideiglenes mentőalap méretéről és jogosítványairól –hitelnyújtáson kívül milyen piaci műveletekbe mehet bele, lehet-e csökkenteni a görög és német hitelek kamatát és hosszabbítani futamidejét – nem kell beszélni, mert most a piacok nyugodtak, nem kéne felzaklatni őket. Ám március 11-re kitűzték az eurózóna tagországainak informális csúcstalálkozóját, amelyen éppen erről a nagy csomagról lesz szó, hogy a március végi rendes tanácskozáson már megállapodásra lehessen jutni mindenről, ideértve az európai jegybank elnökjelöltjét is. A német AxelWeber Bundesbankelnök visszalépése meglepetés volt, de Berlin németet szeretne látni az EKB élén.
Brüsszeli elemzők úgy látják, hogy bár az igazi probléma a görög és ír adósságterhek csökkentése, a németek versenyképességi felvetései alapjában véve hasznosak, ha értelmesen vezetik be őket. Vagyis például figyelembe veszik a demográfiai helyzetet vagy az egyes országok tényleges versenyképességi állapotát, s e mutatókból indulnak ki. Árnyalja a képet, hogy mind a bizottság, mind a Van Rompuy-féle munkacsoport megfogalmazott hasonló javaslatokat. Ám egyes megfigyelők a többsebességes unió kialakulását is vizionálják, míg brit kommentátorok a föderalizmus becsempészésének rémképét vetítették ki.
