– Az állapotok egészen elszomorítóak – értékelte egy tegnap nyilvánosságra hozott kutatás eredményeit Bíró Ferenc, az Ernst & Young cég üzletágvezetője. A hazai vállalati korrupciót vizsgálva arra jutottak, hogy javulásról nem lehet beszélni, sőt felmérésük számos tényezőnél romló közállapotokról tanúskodik. Az egyik legmegdöbbentőbb, hogy a korrupciós ajánlatnak a vállalati döntéshozók – saját bevallásuk szerint –30 százaléka enged, míg az üzleti partnerek közt szerintük 20 százalékos a korrupciós ajánlat elfogadási aránya. – Nyugaton ilyen kérdést egyébként nem lehet feltenni – jegyezte meg kérdésünkre Bíró Ferenc –, mert a vezetők egyszerűen nem értenék, miről is van szó.

S ha valaki le is bukik, igazán komoly retorziótól csak ritkán kell tartania, többnyire zárt ajtók mögött zajló megbeszélések eredményeként elválnak a cég és a korrupt alkalmazott útjai. A vállalati szennyes kiteregetésétől ugyanis rettegnek a cégek, ezért a csendes szakítást pártolják, lehetővé téve ezzel azt is, hogy az illető más cégnél tovább folytathassa üzelmeit. Nálunk az ügyek tíz százalékára derül fény, ami kirívóan alacsonynak számít, s ennek is csak 4–13 százalékában tesznek rendőrségi feljelentést, míg utóbbiak közül is alig néhány –a jéghegy csúcsa – zárul büntetőjogi felelősségre vonással.

A korrupció elburjánzásában az állam felelőssége is óriási: kiskapuk százaival kibélelt törvények, krimibe illő közbeszerzések mind a „bűnlajstromán” szerepelnek. A közbeszerzéseket körüllengő korrupcióra jellemző, hogy a vállalatvezetők szinte kivétel nélkül pontosan tízszázalékosra lőtték be a leadandó kenőpénz arányát, miközben egyharmaduk a közbeszerzésre vonatkozó kérdések elől kerek perec kitért. A kapcsolati tőke tartja mozgásban Magyarországot: a cégvezetők csaknem fele a hivatali és az üzleti ügyes-bajos ügyeit is ennek felhasználásával „zsírozza le”.

A vállalatok előtt számos lehetőség áll a korrupció és az etikai vétségek megelőzésére. Az egyik az etikai kódex megalkotása és betartatása, ezzel a magyar nagyvállalatok 23 százaléka él. Ők azonban többnyire be is érik a kódex kifüggesztésével, csupán harmaduk üzemeltet emellett etikai forródrótot is. Ez egy olyan céges zöld szám, amelyen a korrupciógyanút anonim jelentheti a munkavállaló, és annak kivizsgálása is „fedetten” történhet. Az összes megkérdezett vállalat közül csupán 11 százalék alkalmazza ezt a megoldást, míg nyugaton az arány fordított: 90 százalék feletti. Bíró Ferenc szerint teljesen érthetetlen, hogy a költséget, beruházást alig igénylő forródrót fenntartásától miért ódzkodnak a hazai vállalatok. Az a cég, ahol van ilyen, többnyire külföldi vagy vegyes tulajdonú.

– Magyarországon a bejelentés és a feljelentés közé tradicionálisan egyenlőségjelet tesznek az emberek, s amíg ebben nem lesz változás, sok jóban nem is reménykedhetünk – vélekedett Bíró Ferenc. Pedig nyugati felmérések szerint a forródrót alkalmazásával akár 60 százalékkal is csökkenteni lehet a vállalati korrupciót.

Az Ernst & Young szerint a felső vezetők érinthetetlenségének mítoszával is le kell számolni, hiszen nem mindenkiről mondható el, hogy a színtiszta vállalati érdek mozgatja a fontos döntések meghozatalakor. Jellemző, hogy aki pozícióba kerül, nyerő helyzetben találja magát: azután már nem kutakodnak dolgai után, felelősségre sem vonják. Igaz, az előzetes kontroll sem tökéletes: erre utal, hogy a szakmai önéletrajzokba a „felvételi bizottság” csak az esetek 84 százalékában lapoz bele, azaz 16 százaléknál csak a személyes meghallgatás alapján, az előélet beható vizsgálata nélkül, azaz vakon dönt. A korrupció visszaszorítására egyszerű receptet ad az Ernst & Young: a parlamentnek – többi között – módosítania kellene a pártfinanszírozási, a pénzmosási, a közbeszerzési és az értékpapírtörvényt oly módon, hogy kivétel nélkül mindenkire egyaránt vonatkozó szigorú szankciókkal sújtsa a jelenséget, miközben az átláthatóság megteremtésével maga a lehetőség előtt csukja be a kaput. A cég szakemberei javaslatuk sikeréhez nem fűztek kommentárt.

Az ÁSZ is kérdezősködik

Korrupciós kockázatot felmérő kérdőívet küldött szét az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a költségvetési szervek harmadának, a 155 pontot tartalmazó elektronikus kérdőívet önkéntes alapon töltheti ki közel 4200 intézmény. Az anonim véleményekből korrupciós „profilokat” hoznak létre, s májusban nyilvánosságra is hozzák, hol a legnagyobb a fertőzöttség veszélye. Az 2018-ig éves rendszerességgel elvégzendő szondázás – a számvevők szándékai szerint – a megelőzést, és nem a büntetést szolgálja. (MTI)