Sőt, a hitelminősítéssel és követeléskezeléssel foglalkozó cég szerint tavaly tovább romlott e téren a helyzet. A tartozások behajtása időben elhúzódik, és a cégek egyre több ügyben vesznek igénybe jogi eszközöket, hogy végre pénzükhöz jussanak.

Az építőipar különösen megsínyli a körbetartozásokat

Kárpáti Gábor ügyvezető igazgató szerint a jelenség felszámolása azért is keserves feladat, mert „ludasok” benne a súlyosan eladósodott állami intézmények és önkormányzatok, a multik és a különféle szintű beszállítók. Azaz a nagy vásárlóerővel, illetve lobbierővel rendelkezők. Nekik pedig alapvető érdekük, hogy minél hosszabb ideig finanszíroztassák magukat a beszállítóikkal. Tulajdonképpen ingyenhitelről van szó, ami sokkal olcsóbb, mint akár a tulajdonosi, akár a külső finanszírozás, mivel késedelmi kamatról az esetek zömében szó sincs – mondja Kárpáti Gábor. Továbbra is elsősorban a kereskedelmet, az építőipart és a mezőgazdaságot mételyezi a körbetartozás. Az iparban jobb a helyzet, ott rövidebbek a fizetési határidők, s mivel a termelés a beszállítóktól is függ, így a vevőnek is érdeke a normális partneri kapcsolat kialakítása. Itt még gyakori az előleg fizetése is – teszi hozzá az igazgató.

Az említett szektorokban egyre inkább jellemző, hogy a szerződésben rögzített harmincnapos fi zetési határidő mellé – szóban vagy írásban – további 30 napos vagy még hosszabb büntetlen késedelmet engedélyeznek a felek, azaz tulajdonképpen 30+30, azaz 60 napos fizetési határidővel dolgoznak. És még akkor sincs garancia a kifizetésre. Sőt, a Coface szerint egyes multiláncok eleve úgy kalkulálnak, hogy bármilyen számlát kapnak, azt –mondjuk – 120 napig nem fizetik ki. A kiszolgáltatott beszállítók pedig vagy kénytelenek ehhez alkalmazkodni, vagy kereshetnek más megrendelőt termékeikre, szolgáltatásaikra.